Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

èb emléke, mely leginkább hasonlít a lovagvárhoz, Toroczkó-Szent-Gyorgy vár Torda-Aranyosmegyében. EztThoroczkay Ehellós ispán a XIII. század kôzepén építé. Három oldalról hozzáférhetetlen, meredek szikla tetején hosszanti, nem nagy és szabálytalan terúletú; falainak roppant volta meglepó. A sziklatetó éjszaki végében álló öregtorony a vár legrégibb és legépebb része, mintegy . tizenöt méter magas, emeletekre van osztva, bejárata délrôl van mintegy öt méternyire a szikla szintje fölött. A toronytól párvonalosan két fal húzódik a sziklatetó déli végében emelkedó oromig. Erre merészen épített négyzetes torony volt a déli, újabb résznek a fó eróssége. Ennek aljában terúl a vár belsó és külsó udvara, a mely utóbbihoz nehány helyiség csatlakozik. Vajda-Hunyad vár, mint neve is mutatja, az eródítmények ezen esoport- jába tartozik. Hunyadmegyében a Cserna és Zelesd hegyi patakok ósszefolyá- sánál, azok medréból kiemelkedó, de partjuknál nem magasabb szikla tetején, valamely római vár romjaira épúlt. Természetes védelménél fogva valójában vízi vár. Sorb kenéz a XIV. században kapta királyi adományúl. Ennek fiát, Voykot, a királyi udvar katonáját, Zsigmond a birtokban megerósíté (1409). Voykról fiára, Jánosra szállt, ki magát róla nevezé. Utána ózvegye, Szilágyi Erzsébet örökölte, a kitól ismét Corvin János kapta ajándékúl. A XVI. és XVII. században súrún változtak birtokosai, míg utóbb a magyar kinestár kezébe kerúlt. Többször pusztította túz, de mindannyiszor helyreállíttatott ; a legutolsó helyreállítást (1870—1880 kózt) a magyar kinestár eszközölte Schultz Ferencz, niajd Steindl Imre épitész tervei szerint. }ó anyagból gon- dosan épúlt, úgy, hogy az idók viszontagságai nem voltak képesek letarolni ama sajátosságait, a melyek kegyeletesen órzótt tórténeti nevezetességével kapcsolatban az ország e fajta emlékeinek egyik legkiválóbbjává avatják. A Királyhágón inneni kózép-kori várépítésnek a frankóniai lovagvár az eló- képe; hatása a várak elnevezésében is mutatkozik, a mit a németból fordított „kó" (Detrekó, Borostyánkó, stb.) sürú használata is bizonyít. A Királyhágón túl, a hol régi helyi hagyományok és újabb kórúlmények szabják meg az eródítés rendszerét, szintén nem találkozik párja a törökverö nagy hadvezér várának. Ez a XIV. század második felében Francziaországban dívott várak mintáját kóveti, bir azon két jellemzó sajátsággal, mely ezeket a francziaországi korábbi, nemkülónben a németországi egyidejú váraktól megkülónbózteti. Az egyik az, hogy ninesen kerító fala, a másik, hogy nem az öregtorony benne az uralkodó rész, hanem védelme egyenletesen megoszlik. Ekként, míg amazok tôbbé-kevésbbé kényelmetlen lakásúl kinálkozó valóságos erödök,