Seite - 100 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1
Bild der Seite - 100 -
Text der Seite - 100 -
100
délre elterúló tágas síkságból s hogy éjszak felé azokkal a hatalmas szirtfalakkal
függ ôssze, melyekkel Magyarországot éjszaknyugaton, éjszakon és éjszak-
keleten a Kárpátok hegyláncza kórúlveszi.
Ennek a nagyszerú természetes kór-bástyának, melyból igen alkalmas
lejárók, az erdélyi szorosok, vezettek ki a falain túl elterúló síkságokra, mintegy
magától a természettól kijelôlt fôladata volt az, hogy az általa védett várnak,
a magyar államnak elózónlésétól visszatartsa a lezajlott népvándorlás utolsó
tôredékeit, melyek nem voltak ugyan elég erósek ahhoz, hogy úgy elborítsák
Európát, mint az elózó népáramlatok, de kèpesek voltak arra, hogy a magyar
államot veszélyeztessék, vagy legalább megszilárdúlásában késleltessék, sót ezen
az államtesten keresztúl komoly zavarokat okozzanak a Nyugat keresztény-
germán múvelódésének is a maga megizmosodásában.
Erdély hadászati fontosságát, úgy látszik, már a besenyók által etelkôzi
hazájából kiszorított magyarság is sejtette. Erre valí az, hogy a honfoglaló
magyarok egyik tôrzse nyomban birtokba vette a Szamos és Maros vôlgyeit.
A terúletet kórnyezó hatalmas hegylánczhoz támaszkodva, elég eróseknek
érezték magukat e tôrzsnek a fejedelmei arra, hogy az Árpád-házbeli feje-
delmekkel s így magával azzal az eszmével is szembeszálljanak, melynek
zászlóvivóje a magyarságot egységes nemzetté tenni torekvó uralkodó esalád
volt. Az a szervezó tehetség aztán, a melylyel a Gondviselés a honfoglaló
Arpád nagy ivadékát, Szent Istvánt folruházta, már egész világosan fólismerte
az erdóelvi fôld hadászati értékét. S midón a nagy király Gyula erdélyi vajda
hatalmát megtôrvén. az erdón túli tôrzset a magyarság egyetemével egyesíté:
a birtokba vett terúletet (melynek déli határa eleintén a Maros volt) a gyula-
fejérvári püspókség megalapításával a keresztény mûveltség érdekkôrébe vonta,
honvédelmi és kózigazgatási tekintetben pedig egyelôre a keleti magyar vár-
megyék fóispánjainak hatósága alá helyezvén, erós kapcsokkal csatolta egybe
az ország testével.
Ennél az idópontnál kezdódik Magyarország tôrténetében Erdély védó-
bástyn szerepe, melyet Szent István Arpád-házbeli utódainak kôvetkezetes
politikája soha nem tévesztett szem elól. Mert nem a véletlen szeszélye, hanem
tudatos és czélját teljesen ismeró politika nyilvánúl azokban a telepítésekben,
a melyeknek idejét az oknyomozó tôrténelem a XI. század utolsó negyedébe
helyezi, mikor a szorosb értelemben vett Magyarországnak nemcsak keleti
részeiból, hanem egyéb vidékeiról is újabb rajok vonúlnak kelet felé s a Szamos
vólgyén fólfelé haladva, az Erdély kózepén már ott éló gyér számú magyarság
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Band 23/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország VI
- Band
- 23/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1900
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch