Seite - 104 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

104 Habsburgok felsôsége alatt a nyugati magyar földdel egyesulni. De csak rövid idôre. A rövid egyesûlést a bizonytalan kôzâllapotokkal, kétségekkel és reményekkel jârô politika vâltozékonysâgânak szempontjâbôl kell meg- itélnilnk. Az volt a fô foltétele, hogy a Habsburgok hatalma a törököt kiûzi a magyar fôldrôl. A mint erre a magyar kirâly erôtelennek, a kôrûlmények kedvezôtleneknek bizonyûltak : a kôzbenesô ék àltal egymâstôl tôkéletesen elvâlasztott részeket nehâny gyönge érintkezési pont kapcsân szilârdan egybe- fûzni akarni erôltetett, s mint az üj viszonyokkal össze nem egyeztethetô dolog, természetellenes is lôn. Erdély ugyanis nem volt mâr tôbbé az, a mi egykoron, a magyar kôzép- korban. Nem volt tôbbé egy ép vàrnak hatalmas sarokbâstyâja. Ebbeli helyzete a török hôditâs kôvetkeztében teljesen megvâltozott. Mint a gâtszakitô folyam vizârja az alacsonyan fekvô ârteret : ügy öntötte el az oszmân hôditâs a nagy magyar Alföldet a Düna és Tisza kôzén s e két folyö partmenti vidé- kein. Erdély ebbôl az ârtérbôl elszigetelve emelkedett mâr ki; mert a nyugati magyar földdel csak annâl a keskeny, félkôr-alakû szalagnâl fogva függött össze, a melyet a kàrpâtaljai éjszaki felföld, a magyar kirâly birtoka alkotott. Ez a topografiai torz képzôdmény nem volt tôbbé egységes kerek vâr, csak görbe partszegély a mohamedân hôdoltsâg tengere szélén. Ennek sarok- bâstyâja a tekintélyes terûletû Erdély tôbbé nem lehetett. ônczéllâ, âllam- testté lett, mely a felsô-magyarorszâgi terûletbôl is annyit igyekszik magâhoz kapcsolni, a mennyit létérdeke megkivân, megkôvetel. Frâter Gyôrgy régi eszméje megkisebbedett kiadâsban, szûkebb terûleten, de egészségesen valôsûl meg: elôâll Erdély, mint âllam, a most mâr politikai, nemzetkôzi fogalommâ vâlt „Erdélyorszâg", idôkôzben szerencséjére teljesen kifejlôdôtt szervezetével, a hârom politikai nemzet rendszerével, hogy a magyar kirâly- sâgnak a nyugat-eurôpai érdekkôrbe vont s ônâllôsâgâban is megrendûlt romjaitôl âtvegye a nehéz ôrôkségkép râ jutott szerepet, a magyar âllam- eszme fôntartâsânak, a magyar nemzeti muveltség âpolâsânak kôtelességeit. A nagy fontossâgu, de alârendelt jelentôségû fôladat, mely Erdélynek a magyar kôzépkoron ât osztâlyrésze volt, tartalomban és kiteijedésben igy nôvekedett ideâlissâ s oly absolut értékûvé, hogy megoldâsâtôl a magyar âllam s a magyar nemzet léte vagy nemléte függött. Es az biztosit Erdélynek a magyar birodalom tôrténetében ôrôk idôkre kitûnô helyet, hogy a râ hârtilt eme fôladatoknak az immâr ônâllôvâ lett erdélyi fejedelemség minden tekintetben meg tudott felelni.