Seite - 105 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

105 Jânos Zsigmondnak, a „vâlasztott kirâly"-nak fejedelemsége alatt kiala- kültak az orszâg hatârai ; e hatârokon belûl közjogi kcretbe helyezkcdtek az anyaorszâgnak vele tartö részei, az ügy nevezett „Partium"; âllanddsûlni kezdett a rômai-német csâszâri koronât is viselô, egyébként gyönge magyar kirâlylyal valö viszony és kiformâlôdott a porta irânt az a laza és lanyha fûggôségi kôtclék, mely az orszâg belkormânyzati ügyeit nem érinté s nem gâtolta azt scm, hogy Erdély mint a magyarsâg âllamalkotô ercjénck kép- viselôje lépjen föl az euröpai âllamrendszerben. A XVI. szâzad legnagyobb magyarjânak, Bâthory Istvânnak hadvezéri és szervezô lângelméje mâr olv erôs âllammà teszi a végkép megalakûlt orszâgot, hogy egyik utôdja, Bâthory Zsigmond, mâr az Arpâdok és Anjouk politikâjânak elcjtctt fonalât is föl merheti venni, midôn a havasokon tûli két olâh tartomânyt Erdély fônhatôsâga alâ hajtja; sôt, mi több, szôvetségben — mint egyenrangû fél — a német koronât is viselö magyar kirâlylyal halâlos csapâsra szânhatja el magàt a török hatalom ellenében. Igaz, hogy a delelôjén tûlhaladt oszmân hatalom egy pillanatra megrendûlt a râja mért csapâsok sulya alatt, de csak egy pillanatra és épenséggel nem annyira, hogy fölocsüdva, képes ne lett volna addig meg- kimélt szôvetségesét vagy hûbéresét teljesen a porba sûjtani. Ezt a fenyegetô szerencsétlenséget, mely Erdélynek és vele együtt a magyarsâgnak sirja lehet vala, hâritotta el az orszâgrôl Boeskay Istvân, a nagy fejedelem és még nagyobb âllamférfiû. Nem csupân jö csillaguk, hanem jözan belâtâsuk adatta a létûkért kûzdô erdélyi rendckkel Boeskay kezébe az orszâg gyeplôit. Az ûj fejedelem helyreâllitâ a portâval a régi jö viszonyt s ügy Erdély, mint az összes magyarsâg békés fejlôdésének ûj biztositékot szerzett az anya- orszâg alkotmânyânak biztositâsâval, a magyarorszâgi magyarsâg politikai és ncmzeti életének ûjjâébresztésével. Az az orszâg, melyet a XVI. szâzad derekân tôrtént vilâgesemények a magyar nemzeti és âllameszme mentsvârâvâ jelöltek ki és a melyet Bâthory Istvân szervezô tehetsége erôssé, hatalmassâ tôn, csak Boeskay kezében és erélyével jutott ebbeli fôladatânak és annak tôkéletes tuda- târa, hogy a közte és a kirâlyi Magyarorszâg tôredékei közt valö kôlcsônôsség és kölesönhatäs dajkâja és éltetô ereje az ezen föladatban rejlô eszmének. Boeskay révén lett az a kirâlyi Magyarorszâg, melyet nem rosz akarat, hanem kénysze- rûség, földrajzi alakûlâs, teruleti csonkitottsâg, pusztûlâs és szegénység a nagy Német birodalom érdekeinek szolgâjâvâ tettek, ujra olyannâ, hogy megint a sajât maga érdekeire s nemzeti jôvôjére gondolhatott. Ezért érdemli meg Boeskay a „nagy " melléknevet mint Erdély fejedelme s mint magyar âllamférfiû egyarânt. M. 14