Seite - 113 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

nâ nyeket s gondoskodott végrehajtásukról. A kormányszék tanácsosait a négy vallásra és három nemzetre való tekintettel az országgyúlés hármas jelôlése alapján nevezte ki a fejedelem. ^ Ily szervezetében 1848 július haváig muködött e testúlct. 186 l-tól 1867-ig — a bíráskodás kivételével — újból muködött. Az unió átmeneti munkálatait 1867-tól 1869 április 30-ig egy királyi biztosság intézte ; azóta lett egységes a magyar kózigazgatás. Az erdélyi kózigazgatás úgy a vármegyékben, mint a székcly és szász székekben ónkormányzati alapon nyugodott; ezek tisztviselóikct (kivéve a fóispánokat és fókirálybírákat) választották, tekintettel lévén mindig a felekezeti méltányosságra. Altalában sokkal konzervativabb a szervezet, kózigazgatás és bíráskodás szorosabban egy be függ, mint 1723 óta Magyarországban. A király, mint fejedelem, nun tartózkodván az országban, nagy szerep jutott az oldala mellett Bécsben múkódó erdélyi kanczelldridtiak (Excelsa Cancellaria regia Transylvanico aulica), melynek már czíme is jelzi, hogy a magyar királynak szerve felségjogainak gyakorlatára az erdélyi terúleten. Jelesen a kegyelmi, kitúntetési ügyek tartoztak hatáskoréhez s mint legfôbb királyi fóljebbviteli bíróság is szerepelt. II. József 1782 augusztus 14-én egye- sítette a magyar udvari kanczelláriával s csak kilencz év múlva (l 791 február 28-án) vált külön attól. Megszúnt 1848 június végén. (1861—1867-ig ismét ? fónnállott). Elén állott a kanczellár, ki rangban a magyarországi kanczellár után következett, épúlete Bécsben a magyaré mellett volt s tisztviselôi ugyancsak az udvari létszámhoz tartoztak. A pénzügyigazgatás csak hosszabb kisérletezés után vált külön a kóz- igazgatástól s mint erdélyi kincstartó hivatalt (Inclytus regius in magno Trans- sylvaniae principatu thesaurariatus) Nagy-Szebenben 1791-ben újjá szervezték. A kincstárnoknak szavazata és ülése volt a kormányszéknél, de nem volt oly nagy hatáskóre, mint a magyar udvari kamara elnôkének. A pénzügyi kezelés módja, a bányászat és a só ügyei voltak fó ágai e hivatalnak, mely 1848-ban szúnt meg. Erdély igazságszolgáltatását elsó fokon a megyei, székbeli és városi tórvényszékek (bányaügyekben a bányászati altórvényszék és kincstári szék) gyakorolták. Másodfokon a t>:arosvdsárhelyi királyi tábla itélt, melynek elnókét a rendek által kijelólt 9 egyén közul a király nevezte ki. A tábla szoros kapcsolatban állott a kormányszékkel, s attól útasításokat is kapott. Hadügyi szempontból Erdélyben az újonczmegszavazási jog (1848-ig 3 gyalog és 1 lovas ezrcd) az országgyúlést illette, az újoncz-állítást a fókor- M. 16