Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1
Bild der Seite - 120 -
Text der Seite - 120 -
120
A szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztés itt igen nagy fontossâgû.
A megye kôvér legelôi, dûs makktermô erdei a gazdasâgi âllatok tenyész-
tésére ônként kinâlkoznak. Gyônyôrûen fejlôdô szarvasmarhâiért az orszâg
minden vidékérôl jârnak a kereskedôk hires baromvàsâraira (Szilâgy-Csch,
Zsibô, Nagyfalu, Kraszna, Zilah, Egerhât). A mi lôtenyésztését illeti, a
Wesselényi-féle zsibôi és gôrcsôni hires istâllôkat kivéve, alig van e tekintetben
mas emlitésre méltô tenyésztô telep.
Vizeiben bôven van hal és râk. Hegyi patakjaiban, kùlônôsen a Berettyô
forrâsvizeiben sok a pisztrâng, a Szamosban a harcsa és sokszor, fôleg ivâs
idején, a kecsege is.
Mindebbôl azt lehetne kôvetkeztetni, hogy e megye ôstermeléssel fog-
lalkozô lakossâga legalâbb is tûrhetô megélhetési âllapotnak ôrvend; de nem
ûgy van. A mezôgazdasàggal foglalkozô nép szegényedik. Ktllônôsen szegényes
élete van a Meszes, Réz és Bûkk aljâban rendetlenûl szétszôrt, szalmâs viskôk-
ban lakô olâh népnek, mely nem is nagyon munkâs. Tâplâléka egész éven ât
a tengeribôl sùtôtt mdlé, a huvelyes veteményekbôl legtôbbszôr napraforgô-
olajjal készitett sovâny fôzelék és a hagyma; a csekély szâmû tehetôsebb rész,
sok juhot és kecskét tartvân, tejjel, tûrôval és sajttal él.
A magyar ajkû lakossàg lélekszâma 67.225, a romànoké 117.711.
A românsâg nagy elszaporodâsa ûjabb keletû itt. Voltak ugyan olàhtelepitések
e teruleten mâr az Anjouk alatt, de annyi helyet, a mennyit jelenleg elfoglalnak,
csak az a majd két évszâzadon keresztûl folyton tartô néppusztitâs adhatott
nekik, a mely akkor kezdôdôtt, a midôn a Szilàgysâg Partiummâ lett. Ettôl
kezdve a lakossàg àllandôan adôzott Magyarorszâgnak is, Erdélynek is,
azonkivûl kôzvetve a Portânak is, miutân 1661-ben tôrôk hôdoltsàggâ lett.
E mellett a vâradi pasa martalôezai folytonosan raboltâk, pusztitottâk s fog-
sâgra hurczoltâk a magyarsâgot. Ehhez jârûltak nem sokâra a kurucz és
labanez seregek pusztitâsai. A nemesek odahagytâk birtokaikat, a fôld népe
pedig csapatostôl elbujdosott. E szomorù idôkben a mai Szilâgymegyének
csak a kôzép-szolnoki részében negyven magyar falu maradt lakatlanul. Erre
kôvetkezett az a telepltés, a mely az olâhsâg itteni elszaporcdàsânak az alapjât
megvetette azonkivûl, hogy a Szamos, Szilâgy, Kraszna és Berettyô vidékén
egykor virâgzô magyar kôzségek lakossàgânak jô nagy részét is magâba olvasz-
totta. A magyarsâggal valô folytonos érintkezésének tulajdonithatô, hogy e
nép nyelvében nagyon sok a magyarbôl âtvett szô, s hogy a magyarsâg szokâsait
és ôltôzetét is rendesen âtveszik ott, a hol ôk vannak kisebbségben. A Kraszna
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Band 23/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország VI
- Band
- 23/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1900
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch