Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

120 A szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztés itt igen nagy fontossâgû. A megye kôvér legelôi, dûs makktermô erdei a gazdasâgi âllatok tenyész- tésére ônként kinâlkoznak. Gyônyôrûen fejlôdô szarvasmarhâiért az orszâg minden vidékérôl jârnak a kereskedôk hires baromvàsâraira (Szilâgy-Csch, Zsibô, Nagyfalu, Kraszna, Zilah, Egerhât). A mi lôtenyésztését illeti, a Wesselényi-féle zsibôi és gôrcsôni hires istâllôkat kivéve, alig van e tekintetben mas emlitésre méltô tenyésztô telep. Vizeiben bôven van hal és râk. Hegyi patakjaiban, kùlônôsen a Berettyô forrâsvizeiben sok a pisztrâng, a Szamosban a harcsa és sokszor, fôleg ivâs idején, a kecsege is. Mindebbôl azt lehetne kôvetkeztetni, hogy e megye ôstermeléssel fog- lalkozô lakossâga legalâbb is tûrhetô megélhetési âllapotnak ôrvend; de nem ûgy van. A mezôgazdasàggal foglalkozô nép szegényedik. Ktllônôsen szegényes élete van a Meszes, Réz és Bûkk aljâban rendetlenûl szétszôrt, szalmâs viskôk- ban lakô olâh népnek, mely nem is nagyon munkâs. Tâplâléka egész éven ât a tengeribôl sùtôtt mdlé, a huvelyes veteményekbôl legtôbbszôr napraforgô- olajjal készitett sovâny fôzelék és a hagyma; a csekély szâmû tehetôsebb rész, sok juhot és kecskét tartvân, tejjel, tûrôval és sajttal él. A magyar ajkû lakossàg lélekszâma 67.225, a romànoké 117.711. A românsâg nagy elszaporodâsa ûjabb keletû itt. Voltak ugyan olàhtelepitések e teruleten mâr az Anjouk alatt, de annyi helyet, a mennyit jelenleg elfoglalnak, csak az a majd két évszâzadon keresztûl folyton tartô néppusztitâs adhatott nekik, a mely akkor kezdôdôtt, a midôn a Szilàgysâg Partiummâ lett. Ettôl kezdve a lakossàg àllandôan adôzott Magyarorszâgnak is, Erdélynek is, azonkivûl kôzvetve a Portânak is, miutân 1661-ben tôrôk hôdoltsàggâ lett. E mellett a vâradi pasa martalôezai folytonosan raboltâk, pusztitottâk s fog- sâgra hurczoltâk a magyarsâgot. Ehhez jârûltak nem sokâra a kurucz és labanez seregek pusztitâsai. A nemesek odahagytâk birtokaikat, a fôld népe pedig csapatostôl elbujdosott. E szomorù idôkben a mai Szilâgymegyének csak a kôzép-szolnoki részében negyven magyar falu maradt lakatlanul. Erre kôvetkezett az a telepltés, a mely az olâhsâg itteni elszaporcdàsânak az alapjât megvetette azonkivûl, hogy a Szamos, Szilâgy, Kraszna és Berettyô vidékén egykor virâgzô magyar kôzségek lakossàgânak jô nagy részét is magâba olvasz- totta. A magyarsâggal valô folytonos érintkezésének tulajdonithatô, hogy e nép nyelvében nagyon sok a magyarbôl âtvett szô, s hogy a magyarsâg szokâsait és ôltôzetét is rendesen âtveszik ott, a hol ôk vannak kisebbségben. A Kraszna