Seite - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

122 és Berettyó mentén sem öltözetükröl, sem beszédjilkrôl nem lehet nemzeti- ségükrc ráismerni, a hol (mint Krasznán és Nagyfaluban) magyar tôbbség közt élnek; az Ermelléken pedig már-már elmagyarosodtak. A magyar lakosság is elszórt csoportokban él, melyek úgy nyelvjárásuk- ban, mint öltözetben és szokásokban is tobbé-kevésbbé különböznek egymástól. Viselete nagyobb részt az alföldi magyarságéhoz hasonlit, de külön helyi saját- ságai is vannak. A férfiak kurta, elúl, hátúl ránczos, bó gatyát, elúl redözött, gyôngyhàzgombbal kivarrt kézelós vagy lobogós újjú inget, pörge, tollas vagy bokrétás kalapot, szürke daróczot, szürke, fehér vagy fekete gubát, újabb idóben kék posztóból varrt újjast, fekete, színes szélú nyakkendót, ezifrán kivarrt zsebkendót s magas sarkú esizmát viselnek. A Berettyó-mcntiek fehér, galléros, a pereeseniek fekete, galléros daróeza feltúnóen elüt ettól. Az Ermelléken már teljesen az alföldi ôltôzkôdés divatozik. A nôk kurta, bokor-ugró szoknyá- ban, nvalka, magas sarkú csizmában, viritós fejkendôvel és színes köntösben, újjasban járnak a Kraszna, Szilágy és Szamos mentén és az Ermelléken; a Berettyó vôlgyében, Nagyfaluban, a sôtét színeket kedvelik s még a meny- asszony is feketében, fehér gubával, nagy fehér kendóvel pompázik. (A kendót a szertartás alatt a koszorú pótolja). A Tôvishât (a Szilágy-menti régi nemes falvak) ismét más változattal teszi érdekessé ôltôzetét. Itt laknak a kiék (kék) sipkások (Vérvôlgy, Kis- és Nagy-Doba), bór-kozsókosok. Az újj nélküli, barna színú, színes selyemmel kivarrt bórbundákat, az úgy nevezett eseres bundákat, téli idószakban a zilahi és krasznai asszonyok viselik, jobban mondva: viselték; ma már csak elvétve látható. Székelyek már igen-igen régen laknak e megye terúletén. Némelyek szerint határórókúl telepíttettek ide a sóútak védelmére, a melyek itt haladtak keresztúl. A magyarokon, románokon kivúl vannak Szilágymegyének itt-ott szász, sváb, tót és ezigány lakói is. A szászokat a múlt század elején elpusztúlt lakosság helyére Hadadba telepítctték le a Wesselényiek. Itt átvéve a magyar- ság ôltôzetét, alkalmazkodva annak szokásaihoz, részben még nyelvükct is fôlcserélve a magyarral, mint földmivesek élnek és szorgalmukkal elég jó helyzetet teremtettek maguknak. Mostanában már össze is házasodnak a magyarokkal. A svábok Tasnád vidékén telepúltek le s ott jobbára el is magyarosodtak. A tótok a megye déli részén a Réz-hegység egy pár köz- ségébcn ósi szokásaikat, nyelvüket, vallásukat (róm. kath.) megórizve szukös kôrulmények közt élnek. A ezigányok leginkább faluvégeken, sár-kunyhókban