Seite - 123 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

123 tanyáznak s hol orsó-, fakanál-, tcktió-, sarló-, fejszc-, patkó-készítéssel, hol mint zenészck keresik kenyeróket. A megye lakossága általában ósternieló lévén, az ipar terén feltúnóbb eredményekkel nem találkozunk. Az iparosok nagy része az úgy nevezett „magyar" mcstcrségekkel foglalkozik: varga vagy timár, csizmadia, szúr-szabó, szúcs és gubás. S valójában az ilyen ¡paros mind magyar. Ezek, ha iparuk révén egy kis pénzre tesznek szert, fôldbirtokot, fóleg szôlôt vásárolnak s idôsebb korukban ipai-ukkal fólhagyva, foldmívelókké lesznck. Az iparosok nagyobb része Zilahon, ezen kivúl Szilágy-Somlyón, Tasnádon, Szilágy-Csehben, Zsibón, Krasznán, vagyis a magyarság lakta nagyobb helyeken található. Zilahon rég idók óta foglalkoznak az agyagiparral, edény- és kályhakészítéssel is; de van a megyének egy tiszta magyar kôzsége is, Dcésháza, melynek egész lakossága ez iparággal foglalkozik s híres készítményeivel messze foldre cljár. Mázos edénycik igen tetszetósek s régi magyar motivumok tünedeznek fôl kezdetleges rajzaikban. A gyáripar jóformán csak a szeszgyártásra szoritkozik. Van ezen kivûl góztéglagyár, tôbb cserép- és tégla-égetó kemencze s meglehetôs sok góz- malom. Fólemlíthetók még a Szamoson álló hajó-malmok, a Kraszna és Berettyó partjain jegenyések, füzesek árnyában és a hegyi patakokon épult felúl- és alúl- csapó kisebb malmok, guba- és darócz-szumánykallók s egy pár fûrészmalom a Réz-hegység szilaj kis patakjai mentén. Figyelemre méltóbb a házi ipar. A hegyvidéki oláh majd mind mester- ember. Maga készíti szekerét, ekéjét és gazdasági szerszámait, sót egyszerú házi bútorait is: asztalát, padját, székét, hombárját, ládáját. Más mesteremberre alig van szüksége, mint a falu czigány kovácsára. A nók megyeszerte kitúnó szôvôk, s kûlônôsen az oláh asszonyok ósszes fehérnemúiket maguk fonják, szóvik, szabják és varrják. Gyônyôrû mintás ingeket, zsákokat, tarisznyákat, párnatokokat, kendóket szónek, melyekkel lakóházaik belsejét díszítik, minden szent kép fólé akasztva egy-egy kék, vôrôs és fekete fejtóvel, dús rajzú mintá- zattal tele szótt vászonkendót. Szekereket, házi eszkôzôket, sót hordókat is házi iparszerúleg készítenek a magyarok is Szeérben, Bogdándon, meg más falvakban is, valamint fonnak, szónek a magyar nók is; de a magyar lakosság általában mégis inkább csak a fóldmívelés mellett marad. A három fó hegylánczolat mentén iparszerúleg foglalkozik a hegyi lakos- ság a mész- és szénégetéssel, a zsindely-faragással, itt-ott a kófejtéssel is. A nép múvelódése tekintetében órvendetes haladás tapasztalható. A nép- iskolákon kivúl polgári fiú- és leányiskola van Zilahon, felsó leányiskola Szilágy-