Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

132 parasztot. Ez a szobor a lángoló lelkú és vasakaratú hazafinak Erdély uniója érdekében vívott nagy küzdelmét is hirdeti. 1848 május 17-én, mint királyi biztos, a Partium visszacsatolását itt hajtotta végre ; a Partiummal, mint valami kapocscsal, Erdélyt Magyarországhoz fûzte s a mire lelke vágyott, beteljesúlt : „lett az egységes nemzetnek egy hazája!" Zilah lakossága igen korán, több régi író állítása szerint már 1527—1530 közt egyszerre és összesen vette föl a reformácziót úgy, hogy a régi katholikus egyházkozség teljesen megszúnt benne; az új csak 1751-ben létesült ismét. Ama korban keletkezett egy sajátságos, maig is fonnálló intézménye, a kalan- dosok: a városnak négy kerúletre való folosztása. Ez onkormányzattal bíró kerûletek elsô sorban az egyházi kozigazgatás szervei voltak, másod sorban pedig, minthogy az egész város kálvinista volt s így egyház és kózség egyet jelentett, a kôzségi kozigazgatás terén is szerepök volt. Elükön az útczaatyák és az oregség (választmány) állottak s állanak, kiket az útczanegyedek válasz- tanak az útczagyúlésekben. A városban más vallásúak ma is igen kevesen vannak, s ma sines több, csak egy református és egy római katholikus templom. Tiszta magyar lakosainak száma 7000-nél több. Most, mint a megye székhelye, egyesíti magában Zilah majd mindazt, a mi egy megyei fö helyet megillet. Van tôrvényszéke, járásbírósága, pénzügy- igazgatósága, honvéd-zászlóalja, melynek számára közelebbröl szép új kaszár- nyát építtetett : a báró Fejérváry-laktanyát ; van csendór-szárnyparancsnok- sága, tanfelügyelósége, államépítészeti hivatala, megyei kózkórháza, állami erdôhivatala, s egész sereg iskolája, stb. Lakossága többnyire kisiparos, egyszersmind gazdálkodó is, különösen pedig szôlômivelô. A szôlôtermesztés ôsrégi foglalkozása lehet a zilah i ember- nek: e mellett szól az 1246-ban épult templomszentély déli ablakának kûlsô ívén látható szölöfürtös venyige-dísz is. Ez ösi városból távozva a Meszes alatt Egrespatak kôzséget találjuk, mely a megyében kelet felé végsó telepe a magyarságnak. Innen nyugatra a Kraszna gyönyörü vôlgyébe jutunk, hol emlitendô Perecsen kôzség, egykor a Báthoryak tulajdona. Itt volt a sirboltjuk is ; de ennek falai késôbb össze- omlottak s köveiböl templomot építettek. A templom, mely 1429-ben épúlt, egy Báthorynak féldombormúvú síremlékét is, noha már csonka állapotban, órzi bejárata falában. Fölebb Kraszna nagykôzséget találjuk, mely szorgalmas magyar s kis részben oláh lakosságával valódi központja e vidéknek. Piros tornyú egyháza