Seite - 136 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

136 Innen az út Szilágy- Csehhe, e vidék rohamosan fejlúdó nagy magyar kôzségébe visz. Itt hajdan vár állott, mely oklevelekben már a XIV. század elején említtetik. Késóbb a Drágfyak birtokába jutott, kik kôzûl talán épen János, a mohácsi ütkózetben az ország zászlajával együtt elesett országbíró, építtette 1519-ben a heraldikai szempontból is annyira nevezetes református templomot. A vár késôbb a Gyulafyaké, még késôbb a Thókólyeké lett. A nép ma is Thókóly-várnak nevezi, noha falainak romjai is alig láthatók ; csak régi kútja van épségben. Szilágy-Csehtól a Szilágy vólgyén fôlfelé a hajdan tiszta magyar falvak kôzûl ma már sokban az oláh lakosság van tôbbségben, de mégis tóbb az olyan, a melyikben a magyarság erósebb, vagy ép magyar az egész lakosság. Amazok kôzt van Szilágy- Szeg^ melytól nem messze emelkedett hajdan Szilágy i Mihály vára, és Meny'ô régi egyházával; ezek kôzt Deésháza, Nagy-Mon, Vérvolgy, Kis- és Nagy-Doba, Diósad, Keresztúr, stb. A külonbózó nemzeti- ségü falvak azonban keverve feküsznek egymás mellett. Míg példáúl Szilágy- Szentkirály tiszta magyar maradt, addig a vele csaknem egy kôzséget alkotó Debren egészen eloláhosodott. Szilágyfft-Keresztúrn&S. elhagyjuk a Szilágy patak hegyes-vôlgyes, de foltúnóbb szépségek nélküli tájékát, hogy a fôlôtte emelkedó vízválasztó tetejére érve, egy tekintettel átpillantsuk azt a tájképet, melynek szegélyét a Meszes, a Réz és Bükk egybeszógelló ágai alkotják. Jobbra lent látjuk Gôrcsônt a báró Wesselényiek kastélyával; elóttünk egy mély vôgyben van Czigányi, melyen tul egy jó óra alatt ismét Zilahon vagyunk. A ki régebben Zilahról Erdélybe akart menni, a nehezen járható vôlgyeken- hegyeken fárasztó útat kellett tennie. Ma akár azon a páiját ritkító szép megyei úton, mely kígyóvonalban kanyarog át a Meszesen, akár a zilah-deési vasúton 1 — 2 óra alatt kônnyen czélját érheti. A régi, tôrténelmi nevezetességú út ma már csak kevéssé járt mellékúttá lett. Ez Zilahról indúl ki s Vártelken keresztúl Bréd felé halad. Vártelken túl, az úttól balra, a Pogujor hegy ormán egykor római castellum állott. Ez órtorony egyik eródítménye volt az innen és Mojgrádtól délkeletre esó Pomet nevú hegyen épúlt Porolissum római városnak, s védelmúl szolgált az alatta lévó meszesi kapvnak azon az útvonalon, a mely késóbb, a honfoglalás idején, a kôzépkorban, sót az erdélyi fejedelmek alatt is egyetlen átjáró volt Erdély éjszaknyugati részéból az anyaországba. E szoroson átlépve elhagyjuk a Szilágyságot, mely éjszaknyugat felól Erdélynek mintegy elócsarnokáúl tekinthetó.