Seite - 137 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

137 A Bihar-hegység. Szilágymegyén alúl Délkelcti Magyarországnak az Alfólddel érintkezó nyugati szegélyén hatalmas bástya a Sebes- és Fehér-Kórós folyók kózótt emelkedó Bihar-hegység, melynek fó gerinczét a Sebes-Kórós kelet-nyugati irányban tóri keresztúl- s ezzel az egész hegységet két részre osztja. Az éjszaki, vagyis a vlegyászai tómeget „Muntye* névvel is nevezik, s ez éjszakkeletról délnyugat felé vonúl. A déli rész a tulajdonképi Bihar-hegység, s cnnek fó gerincze éjszaknyugatról délkeleti irányban húzódik. Belsejének nagyobb része vadon és néhol alig járható s kevéssé ismert hegyvilág. A Bihar-hegységhez voltaképen odaszámíthatók a Szanios és Maros kózótti ósszes hegyek, nevezetesen Ejszakon a Vlegyásza, a Réz-hegység, Meszes- hegység, Bükk-hegység, sót az Ermellék dombvidéke is kapcsolatos vele, úgyszintén délen a Kódru-Móma és a Hegyes-Drócsa. Keletre a Kolozsvár— almási hegység, a Gyalui havasok és a nagy kiterjedésú erdélyi Erczhegység ugyanennek a hegyrendszernek folytatása. De a tulajdonképi Bihar-hegység csak a Sebes-Kóróstól a Gajna csúcsáig elhúzódó hatalmas hegyláncz, mely mintegy 8o kilométer hosszúságú és kórúlbelül 3000—3500 négyszóg- kilométer terúletet foglal el. Legmagasabb csúcsai a Vlegyásza vagy Vigyázó (1838 méter), a Nagy-Bihar (azelótt Kukurbeta, 1849 méter), a fíihar (1657 méter), a három fejú Bocsdsza (1792 méter), szomszédja a Bricczi (1758 méter), a Kornu mcnczilor (1693 niéter) és a Kis-Kuburbeta (1769 méter). Es ne kerúlje el figyelmünket a Királyhágó (582 méter), mely a Sebes-Kórós bucsai, kelet-nyugati irányú részlete fólótt, a folyó jobbpartján cmelkedik az 557 méter magas Királytet'ó mellett. A Bihar-hegység legtóbb csúcsa kerekded kúp, vagy épen szelid hajlású gómbólyded hát, melyek, mivel az erdó tóbbnyire nem ér fól a hegység fógerinczéig, kitúnó havasi legeló helyek. A szurdokok és harántvólgyek a hegység oldalain tóbbnyire mélyen bevágódva vonúlnak el s viszik a hegy vizeit a patakokba és folyókba. Kristályos óspalák, gránitok és egyéb palaeozói tómegek alkotják a hegység zómét, azonban derekán és a délnyugati lejtón nagy terjedelmú diasz-, triasz- és jura-mészkóvek, palák és homokkóvek telepednek, míg a Vlegyásza tómegét külónféle porfir-kózetek, daczitok és trachitok alkotják. Nyugat felé a hegység alsó lejtóit vegyes lomberdók, legnagyobb részt bükkósók borítják s azontúl fenyvesek kezdódnek, melyek azonban a nyugati oldalon ritkán M. 18