Seite - 145 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

145 Az egyik, a Dagadó-forrás, Vaskóh kôrnyékén, Kaluger határáhan van, a miért kalugeri izbuknak is nevczik. Tavaszszal 8—lo perczenként kitör ; késóbb ritkúlnak kitôrései, s nyáron már csak — 1 óránként, ósz felé, augusztus kôzepén 2 — 3 órában egyszer önti ki 10—12 hcktoliternyi vízét, melynek azonban csak egy része folyik le az elótte levó sziklamedenczébe, míg másik része ismét visszasülyed a forrás üregébe. Ôsztôl tavaszig A vaskóh-szohodoli barlang. a nép megfigyelése szerint a forrás teljesen szúnetel. A nép arról is meg van gyózódve, hogy a viz nem bukkan eló, ha a forrásnál olyan ember van, a kinek lelkiismerete nem tiszta, s ezzel magyarázza a forrás mûkôdésében néha- néha mutatkozó rendetlenségeket, midón t. i. a kitôrés kivételesen órákig, sôt napokig is hiába várat magára. A viz kitôrését az üreg belsejébôl fölhangzo sistergó-sziszegó és kortyogó hangok szokták megelózni. Egyszerú, jó hideg (augusztus kôzepén 10 —12 C. fokú) forrásvizének a nép csoda-gyógyító erôt tulajdonít, s ez okból százával zarándokolnak oda még a távolibb M. 19