Seite - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

202 itt gymnasiuma volt, melynek tanárai kôzt idônként tôbb irodalmi férfi akadt. Ilyen volt Gyôngyôsi János és Aranyosrákosi Székely Sándor, ki a XIX. század elején a magyar mythologiát elôszôr kisérlette meg kôltôileg értékesiteni „A székelyek Erdélyben" czimû kis eposzában. Az 1878-ban megszûnt gymnasium épületében most állami polgáriskola van. Torda lakosai leginkább fóldmíveléssel, de részben ¡parral és kereskedéssel is foglalkoznak. Minthogy Torda a Mezóségnek és az Aranyos-menti havasoknak is piacza, a tordai iparosok készítményeiket az ottani lakosok szüksége és izlése szerint állítják eló, s ezért ez ipartermékek néprajzi szempontból is érdekesek. Helyi külónlegesség a disznóhúsból sütótt tordai pecsenye. Ennél is nevezetesebb a tordai pogácsa, mely igen jóízü mézes kalács-sütemény és a távolabbi vidékek piaczain is keresett czikk. A tordai vásárokat nagy vidék népe látogatja s így azokon a kôrnyék lakóinak viseletét nagy változatosságban láthatni. A gyáripart csak egy serfózóház és egy cellulose-gyár képviseli. Torda sóbányászata a messze óskor homályában kezdódik. A várostól keletre emelkedó magaslaton voltak a rómaiak sóaknái. Késôbb, nevezetesen az erdélyi fejedelmek idejében az Uj-Torda fôlôtti aknákat mívelték. Ma is a hegy e részében foly a bányamívelés ôt aknában, melyekból évenként 20.000 métermázsa sót fejtenek 320.000 korona értékben. A rómaiaktól mívelt sóbányák helyén fekszik a varos tulajdonához tartozó római vagy bánya-fürd'ó. Ettól éjszakra mintegy 3/4 kilométer távolságban van egy másik, a fejedelmek idejében mívelt, de késôbb beomlott aknák helyén a kincstár tulajdonában levó Akna-fiirdb. Ezt is Torda városa vette bérbe s mind a két helyen alkalmas fürdó-házakat és szállókat építtetve, csinos fürdótelepet létesített. Mind a két fardó vize a jelesebb konyhasós vizek kózé tartozik, sót az Akna-fardó vize a legkitünóbb külfóldi konyhasós vizek kózótt is a legkiválóbbak sorában foglal helyet. Az abbahagyott és szárazon álló aknák kózúl legnevezetesebb tizenhat- szoros visszhangjáról az úgy nevezett József-akna. Most Tordától a megye legnyugatibb hegyes részére, az Aranyos forrás- vidékére, a Nagy-Aranyos zordon vólgyébe vezetjük az olvasót, hol Szkerisora kózséget találjuk. Ez a Szkerisora nem is annyira kózség, mint inkább a havasok tóbb ezer hold terúletén szétszórt lakások gyújtó neve. Osszesen mintegy 5621 lakosa van, de alig van benne oly házcsoport, a hol egy kilométernyi hosszúságban legalább ÍO—15 ház volna egymás szomszédjában. Ilyen nagyobb házcsoportok tóbbnyire egy-egy mellékvólgynek a fó vólgyhóz való esatlakozá- sánál találhatók. Ily helyeken rendszerint a templom és néhol az iskola is hirdeti,