Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

240 órmények régebbi szokásaira és erkólcseire is. A szabályzatok legtóbbje a vasárnapok és ünnepek megtartásáról gondoskodik és szigorú intézkedésekkel igyekszik véget vetni az egyre jobban terjedó fényúzésnek. A legrégibb szabályzatok egyike példáúl elrendeli, hogy a hatóság és a választott képviselet vasárnapokon és ünnepeken testületileg kóteles a templomba menni s a templom padjaiban részükre fóntartott helyeket senki más nem foglalhatja el. Továbbá hogy vasárnap és ünnepnapon a boltokat be kell zárni. Ugyane napokon megtilt minden zajos munkát, s esti harangszó után a korcsmákban való idózést és bormérést. A XVIII. század legelsó éveiból való másik statutum a lakodalmi szokásokat szabályozza. Jóvóre — úgymond — ne legyen a lakodalmakon tóbb nyolcz keszkenónél, a melyekból hórmat a násznagynak, egyet a vólegénynek s négyet a vólegény apjának vagy testvérének adjanak; ne legyen tóbb tizennyolcz párnál, a kik kózúl hatot a násznagy, hatot a vólegény s hatot a menyasszony hívhat meg; továbbá a nászlakomákon ezentúl ne használjanak kupát, hanem poharakat. Késóbbi szabályzatok megtiltják a lakodalmi ünne- pélyek alkalmával drága óltózetek viselését. Aranylánczot, fehér gyóngyót, drága melltüt, boglárt, szóval semmiféle drága ékszert, annál kevésbbé álhajat ne merjen viselni se nó, se férfiú. Tilos aranyszóvetú ruhát hordani úgy a városban, mint a városon kivúl; tilos az arany fonattal, sújtással kivarrt mente, csipkés szoknyaóv vagy kótény viselése; arany os és ezüstós czipók és selyem- harisnyák viselése mindenkinek meg van tiltva; a vólegény inge se legyen selyemmel, vagy arany-, ezüst-szállal kivarrva, a mit a menyasszony ajándé- kozott vólegényének, hogy abban lépjen az oltár elé; a nói hozományt sem szabad fóltenni az asztalra, hogy az idegenek lássák. Nem kevésbbé érdekes és jellemzó az erdélyi órmények egyházi és világi képviseletének Szamos-Ujvárt, 1727-ben alkotott statutuma, a melyben egyhangú határozattal kimondták egyebek kózótt, hogy a ki vasárnapokon és ünnepeken templomba nem megy, fizessen az egyháznak két font viaszgyertyát, a biráknak három magyar forintot; hogy a ki boszorkányságot vagy egyéb búbájosságot úz, vagy másnak erre tanácsot ad, büntetésúl fizessen az egyház- nak huszonnégy magyar forintot, melynek egy harmada a tisztviselóségé; hogy csak annak a leánynak jegygyúrúje áldassék meg, a ki betóltótte a tizenkettedik évet; a mely pap pedig fiatalabb leány jegygyúrújét áldaná meg, vagy pedig oly leányt esketne meg, a ki még nem lépett a tizenharmadik évbe, az egy évig függesztessék fol; hogy három év miilva nem lesz szabad ékszert és drágagyóngyót viselni, s a ki mégis viselne, attól vegyék el a templom