Seite - 243 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

243 Pietroszul (2102 méter), Sztrunyora (1994 méter), Pojana Tomi (1469 meter) és a Duka (1490 méter) csúcsokkal. A megye éjszaknyugati részén az 1842 méter magas Czibles, az erdélyi részek egyik legszebb alakú havasa, még a megyéhez tartozik, de a vele kapcsolatos hegycsoport már a szomszédos Szolnok-Doboka és Máramaros megyékbe ágazik szét. Az említett havasok és hegycsoportok a megye egész éjszaki és keleti felét elfoglalják és csupán a déli részen szelidúlnek kisebb hegyekké és dombokká, a melyek kózúl azonban némelyik 600, sót a Pinták fólótt lévó Viráni k'ó 700 méter magasságon is fólúl emelkedik. Nagyobb lapály az egész megye terúletén nincs, csak a folyók és nagyobb patakok partjain van néhol egy-egy kis térség. A folyók mind a Tisza vízkornyékéhez tartoznak, kivévén az Aranyos- Beszterczét, mely a határhegységet áttórve, a Fekete-tengerbe siet. Leg- nagyobb folyója a megyének a Nagy-Szamos, mely a radnai havasok Rotunda nevú hegyéból ered és az egész megyét átszelve, délnyugati irányban folvik. Csaknem egykózúen halad ezzel a Sztrunyorából eredó Besztercze, mely azonban a megye határán Szeretfalvánál a Pojana Tomiból eredó Sajóba szakad. Mindhárom folyó vizét igen sok bó vízú patak nóveli, külónósen a Nagy-Szamosét. Ezen folyók és patakok mind szabályos folyásúak és nagyobb károkat csupán a Dipse patak okoz gyakori tavaszi kióntéseivel. Ipari czélokra, leszámítva az elég nagy számú malmokat, csak a faúsztatás és tutajozás használ- hatja óket. Halban mindenik eléggé gazdag, külónósen a Nagy-Szamos és a Sajó. A Nagy-Szamos jobbparti mellékpatakjai nehány évvel ezelótt még pisztrángokban bóvelkedtek, de az erdók vágása alkalmával ezeket is annyira kifogdosták, hogy a fóldmívelésügyi kormánynak újabban mesterséges szapo- rításukról kellett gondoskodnia. Tavak a megye terúletén nincsenek, csak az Ünókó keleti oldalán, 1903 méter magasságban van egy Lala nevú tengerszem. Asványos víz a megye éjszaki felében majdnem minden kózség határában bóven fordúl eló, de a helyi használaton kivúl egyéb értékesítésókre nézve még eddig kevés tórtént. Legrégebben ismeretes a dombháti ásványvíz, melyról dr. Nyúlas István, Erdély akkori országos fóorvosa. már a XIX. század elején egész kónyvet írt. A radna-borbereki vasas forrást újabban az Erdélyi Kárpát- Egyesúlet vette gondja alá és sok áldozattal meleg és hideg fürdóket létesített mellette. Hideg forrása a borszéki Lobogót is felúlmúlja (lO° C.). Az oláh- szentgydrgyi víz külónósen gyomorbajokban jó hatású; kellóen berendezett 31*