Seite - 246 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

246 fogva nem lakhatott más, mint román. A régibb idókból tómegesebb és állandó magyar telepúlés nyomai csak Ó-Radnán a bányászok kózt, Zselyken, Tacson ésFelsó-Szász-Újfaluban állapíthatók meg, de azutóbbi helyen ezek is beolvadtak a szászok kózé. A tóbbi kózségek, a melyekben még kisebb-nagyobb számú magyarság lakik, a megyék kikerekítésekor (1876) a volt Doboka és Belsó- Szolnok megyékból csatoltattak a jelenlegi Besztercze-Naszódhoz. Napjainkban a megye nagyobb kózségeiben tóbb magyar ¡paros kezd letelepedni s a magyar- ság, habár lassan is, tért foglal. Szokásaikban úgy a szászok, mint a románok nagyjában még megórizték hagyományaikat. Kíllónósen tapasztalható ez a szászoknál. A beszterczevidéki szász népet a szorgalom, rendszeretet és takarékosság jellemzi. Fóldjét maga míveli. A gyümólcstermesztés, valamint a szólómívelés kedvelt foglalkozásai. Almaérés idején Németországból is ellátogatnak hozzájuk a gyümólcskereskedók, s volt olyan esztendó, hogy egy-egy kózség nyolcz— tízezer forintot vett be gyümólcsból. Házukat kóból építik, cseréppel fódik s külonós gondjuk van arra, hogy szobáik tágasak és világosak legyenek. A volt határór- és az úgy nevezett jobbágy-kózségek román lakosai sokban külónbóznek egymástól. Amazok jobb módúak és múveltebbek. Termetók szálas, arczuk értelmességet fejez ki, fóllépésók biztos. Az idegen iránt nyájasak, elózékenyek és illemtudók. Még a katona-idókból fónmaradt szokás külónósen az óregebbek kózt, hogy a kózségen átútazó úriembert fólállással kószóntik. Nagyrészben a góróg-katholikus és csak kisebb számban a góróg-keleti egyház hívei. A vallásosság egyik fó jellemvonásuk s itt-ott nem ritkán a babonával határos vakbuzgóságban nyilvánúl. Kedélyók a melancholiára hajlandó s mély érzésú dalaik nagy részéból a panasz és bánat hangjai szólanak. A fóldniívelést és gyümólcstermesztést nem vitték oly tókéletességre, mint a szászok. Általában véve nem oly kitartók a munkában s egyéb tekintetben sem tudják és akaiják magukat annyira fegyelmezni. Bánatukban és órómükben egyaránt túlzásra hajlók. Alapjában véve jószívü nép s az iránt, a ki jót tett vele, háladatos is, de a bántalmat sem felejti el s addig nem nyugszik, a mlg valahogy meg nem torolja. A volt jobbágy-kózségek román lakosai sokkal szegényebbek és sem annyi ónérzettel, sem oly fokú értelmességgel nem bírnak. Az ósi, festói népviselet mostanában már itt is kezd átalakúlni. Ez a vidék népviseleti tárgyakban még most is elég gazdag ugyan, de a kézi munkát a gyárilag készúlt tetszetós es aránylag olcsóbb utánzatok itt is mind- jobban kiszorítják. Az idósebb szász parasztok még hívek maradtak az ósi