Seite - 247 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

247 sarkatlan csizmához, valamint az abaposztóból való csuklyás köpenyeghez és a széles karimájú kalaphoz is. A szász leányok szép viselete még mindig a feketével kivarrott fehér ruha a magas, fekete bársony pártáról leomló hímzett fehér fátyollal s a testhez álló fekete mellénynyel, múvésziesen hímzett ingújjakkal és nem egyszer nagy értékú antik bogláros övvel. Az oláh leányok ünnepi viselete többnyire pirossal vagy kékkel szépen kivan-ott ingból, tarka virágú mellrevalóból és sokszor aranynyal vagy ezüsttel áttórt katrinczából áll. Hajukban virágot és nyakukon gyöngyöt vagy emlékpénzeket szeretnek viselni. Az idósebb asszonyok sótétebb színezésú bórkabátot, úgy nevezett kozsókat öltenek föl. A ruházatot fekete, ritkábban piros csizma egésziti ki, a melyet ma már sokaknál a czipó vált föl. Jóllehet a termófold aránylag kevés, azért a besztercze-naszódmegyei ember elég jól él s rendesen táplálkozik. A szász kózségek rendezett útczáikkal és magas, cseréppel födött házaikkal városias külsejúek. A házakba az útczára nyíló folyósóból van a bejárás, a honnan jobbra és balra a lakó- és díszszobába (Paradezimmer) nyílnak az ajtók, a mely utóbbi minden szász háznál elmarad- hatatlan. Ebben van elhelyezve a család legszebb holmija: a sokszor értékes faragású és festésú fabútorok, ládák, szekrények; a szintén szépen faragott vagy festett tálasokon és polczokon a régi czintányérok, kannák és agyag- edények, a gyönyöruen kivarrott párnavégek, kendók, stb. Az oláh szét- szórtabban szeret építkezni és nem egészen az útczasorba, hanem egy kissé beljebb építi házát, melynek bejárója mindig az udvarra és soha sem az útczára nyílik. Régebben magas szalmafödelük volt. Az útczára nyíló ablakok alatt kis virágos kertecske díszlik mályvákkal, bazsarózsával, boldogasszonyfuvel és más régi divatú virágokkal. Az oláh parasztház legtöbbnyire faépítmény. Az udvarról a pitvarba és onnan az útcza felóli „elsö" és az udvarra nézó „hátúlsó" szobába jut az ember. Szobái, bár földesek és alacsonyak, elég barátságosak. Bútorzatuk szegényes és kényelmetlen, de az egyszerú tálasokon és a magasra vetett ágyakon nem egyszer itt is értékes régi edényeket s igen szép varrotta- sokat találunk. A szász életmódja takarékos és mértékletes. Naponként fótt ételt eszik s asztaláról ritkán hiányzik a saját termésú bor. Az oláhok fó tápláléka málékenyérból, puliszkából, tejból és túróból áll. Húst ritkábban esznek és pálinkát, vagy mostanában már sört is isznak. A lakosság legnagyobb része foldmíveléssel és marhatenyésztéssel foglal- kozik. Számot tevó ipar és kereskedelem csak Beszterczén van, a hol különösen a bór- és a kalapos-ipar ma is élénk. A többi iparágak szintén virágoznak,