Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

262 Egyik elmélet azt vitatja, hogy a székelyeket Szent László vagy legköze- lebbi utódai az anyaországból telepítették mai földjükre ; hogy ók is olyan magyarok, mint a többiek, s hogy a székely név tulajdonképen nem is nemzetnév, hanem foglalkozást jelentó elnevezés és annyit tesz, mint hatdriïr. Van olyan elmélet is, a mely azt mondja, hogy a székelyek eredetileg besenyök voltak, vagy pedig az Etelközben kílnn maradt magyarságnak valamelyik tôredéke, mely a besenyô és kun betôrések idején a gyimesi és ojtozi szorosokon behatolva, a Hargita kôrnyékén szállott meg ; s ott ismeretlenûl élt mindaddig, míg az erdélyi gyarmatosítás idején, a XII. században, a magyar királyság rájok nem tal ait s ôket hatalmának kôrébe nem vonta. Egy harmadik s legújabb elmélet szerint a székelyek ama kabarok (kozar-, bolgár- és hun keveréknép) ivadékai volnának, a kik a magyarsághoz még Lebediában csatla- koztak s Árpád seregében elóhadúl szolgáltak. Mostani lakó helyökre azonban csak késóbb, Erdély megszállása után telepedtek volna le. Bármilyen homály födi a székelyek eredetét s bármilyen bizonytalan is mai lakóhelyókre való telepedésôk ideje, annyi tény, hogy, mióta róluk említés van az oklevelekben, mindig mint katonailag szervezett határórzó nép szere- pelnek. Ez a határvédó foglalkozás fejlesztette ki köztök azt a katonai egyenló- ségen nyugvó társadalmi és politikai szerkezetet, a melyen idók folytán a székely nemzetnek külön alkotmánya folépúlt. A székelyek mindnyájan szabadok és egyenlók voltak. Nem volt köztük egyéb, mint vagyonbeli külonbség. A vagyonosabbak lovas katonai szolgálatra voltak kötelezve, a szegényebbek pedig gyalog katonáskodtak. így vált aztán az egész népfaj két osztályra : lovas katonákra vagyis népiesen lófókre (primipilus) és kôzszékelyekre vagyis darabontokra (pixidarius). A XIV. és XV. században már egyes fóemberekkd (primor) is találkozunk, kik vagyonosabbak és eló- kelóbbek lévén, több jogot és kiváltságot szerezve maguknak, külön székely fórenddé lettek; ezért van, hogy már a XV. századon inneni okíratokban a székelyek három rendjével : fóemberek (primores), ¡ófók (primipili) és kôzszékelyek vagy darabontok (pixidarii) rendjével találkozunk. Mivel a székelyek, mint nemzet, nemesek is voltak : eredetileg senki sem volt köztök jobbágy. Idó folytán a fóeviberek rendjének megszilárdíilásával jobbágysdg is keletkezett vagy azokból a székelyekból, kik büntetésból szabad- ságukat elvesztették, vagy a kik elszegényedve valamcly fôember szolgálatába szegódtek, vagy a kiket a hatalmaskodó fóemberek erószakkal jobbágyokká tettek. A lófók és a kôzszékelyek soha sem nézték jó szemmel a jobbágyság ez