Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1
Bild der Seite - 262 -
Text der Seite - 262 -
262
Egyik elmélet azt vitatja, hogy a székelyeket Szent László vagy legköze-
lebbi utódai az anyaországból telepítették mai földjükre ; hogy ók is olyan
magyarok, mint a többiek, s hogy a székely név tulajdonképen nem is
nemzetnév, hanem foglalkozást jelentó elnevezés és annyit tesz, mint hatdriïr.
Van olyan elmélet is, a mely azt mondja, hogy a székelyek eredetileg
besenyök voltak, vagy pedig az Etelközben kílnn maradt magyarságnak
valamelyik tôredéke, mely a besenyô és kun betôrések idején a gyimesi és ojtozi
szorosokon behatolva, a Hargita kôrnyékén szállott meg ; s ott ismeretlenûl élt
mindaddig, míg az erdélyi gyarmatosítás idején, a XII. században, a magyar
királyság rájok nem tal ait s ôket hatalmának kôrébe nem vonta. Egy harmadik
s legújabb elmélet szerint a székelyek ama kabarok (kozar-, bolgár- és hun
keveréknép) ivadékai volnának, a kik a magyarsághoz még Lebediában csatla-
koztak s Árpád seregében elóhadúl szolgáltak. Mostani lakó helyökre azonban
csak késóbb, Erdély megszállása után telepedtek volna le.
Bármilyen homály födi a székelyek eredetét s bármilyen bizonytalan is
mai lakóhelyókre való telepedésôk ideje, annyi tény, hogy, mióta róluk említés
van az oklevelekben, mindig mint katonailag szervezett határórzó nép szere-
pelnek. Ez a határvédó foglalkozás fejlesztette ki köztök azt a katonai egyenló-
ségen nyugvó társadalmi és politikai szerkezetet, a melyen idók folytán a székely
nemzetnek külön alkotmánya folépúlt.
A székelyek mindnyájan szabadok és egyenlók voltak. Nem volt köztük
egyéb, mint vagyonbeli külonbség. A vagyonosabbak lovas katonai szolgálatra
voltak kötelezve, a szegényebbek pedig gyalog katonáskodtak. így vált aztán az
egész népfaj két osztályra : lovas katonákra vagyis népiesen lófókre (primipilus)
és kôzszékelyekre vagyis darabontokra (pixidarius). A XIV. és XV. században
már egyes fóemberekkd (primor) is találkozunk, kik vagyonosabbak és eló-
kelóbbek lévén, több jogot és kiváltságot szerezve maguknak, külön székely
fórenddé lettek; ezért van, hogy már a XV. századon inneni okíratokban
a székelyek három rendjével : fóemberek (primores), ¡ófók (primipili) és
kôzszékelyek vagy darabontok (pixidarii) rendjével találkozunk.
Mivel a székelyek, mint nemzet, nemesek is voltak : eredetileg senki sem
volt köztök jobbágy. Idó folytán a fóeviberek rendjének megszilárdíilásával
jobbágysdg is keletkezett vagy azokból a székelyekból, kik büntetésból szabad-
ságukat elvesztették, vagy a kik elszegényedve valamcly fôember szolgálatába
szegódtek, vagy a kiket a hatalmaskodó fóemberek erószakkal jobbágyokká
tettek. A lófók és a kôzszékelyek soha sem nézték jó szemmel a jobbágyság ez
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Band 23/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország VI
- Band
- 23/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1900
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch