Seite - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1
Bild der Seite - 280 -
Text der Seite - 280 -
280
csak ritkán osztódnak versszakokra és a rithmus mellett csak mellesleg fordúl
eló bennók a rim. Gyorsan, tóbbnyire párbeszédben pórdúl le a tórténet a
szúkszavú székely balladában. A kifejezés ereje és a gondolati rithmus okozza,
hogy a dallamosság a versszakok és a rimek hiánya mellett sem hiányzik
belólük s hogy eredetileg valamennyit dalolta a nép. Egy nehánynak („Góróg
liona", „Kádár Kata", „Kómíves Kelemenné", stb.) fónn is maradt a dallama.
A szerelem, e mindennél erósebb érzés, szolgáltatja a legszokottabb
anyagát e balladáknak. Külónósen szereti a nép megénekelni a boldogtalan
szerelmesek szomorú tórténetét. Rendszerint gazdagság és szegénység, elókeló
és alacsony születés szolgálnak a szomorú tórténet magjáúl. Kádár Katának,
a jobbágyleánynak gyászos vége, ki csak a halálban egyesúlhet a gazdag
nemes úrfival, nem egyedúl álló; ehhez hasonló sok van a székely nép-
balladákban; de fóltúnóen tóbb az eset arra, hogy az elókeló leány szerelmes
a szegény legénybe, mint viszont. E szerelmi viszonyoknak mindig jó végük
van a népmesékben: a szegény legénynek felesége lesz a király-kisasszony,
a király megosztja vele királyságát, országát; a népballada nem ismeri a
kedvezó véget; ott nem egyenlítódik ki a születésbeli nagy külónbség. De
megvan a kóltói igazságszolgáltatás. Kádár Kata és szerelmes ifja sírjából virág
hajt ki s a két virágszál ósszeólelkezik. A tórók császár leányának s a székely
katonának holttestét a tenger befogadja, szépen eltakarja.
Szerelem és szeretet: e két érzés kózt való külónbséget valósággal kiélezi
s nem egyszer állítja szembe a székely népballada. Ennek legérdekesebb példája
az Aspis kígyó, mely a legénynek kebelébe búvik, szívét szorongatja, piros
vérét szíjja, gyónge derekát majd általszakítja, s a mikor a legény sorba kéri
apját, anyját, bátyját, ócscsét, ángyát, hogy vegyék ki kebeléból a kígyót: ezek
mind egymáshoz útasítják a szerencsétlent, míg végre is a kedvese menti meg.
A hitvesi, anyai és gyermeki szeretet gyakran tárgyai e balladáknak
s nem egyszer régi tórténeti emlékezésekkel kapcsolatosan. Bátori Boldizsárné
arany bólcsóben rengeti szép „futkosó fiát". Altató dalúl elmondja, hogy a kis
fiú apja nem Bátori Boldizsár, hanem az erdélyi kapitány. Bátori Boldizsár
az ajtón át meghallja felesége e vallomását s halálra ítéli a búnós asszonyt.
Az általános tipustól elütó balladák egyik legszebbike és tartalmi tekintet-
ben egyik legnevezetesebbike „Julia szép leány", melyerégi klasszikus mondást:
„a kit az istenek szeretnek, azok fiatalon halnak meg", példázza keresztény
vallásos fólfogással. A szép fiatal Julia betegeskedni kezd, sárgúl és halványodik,
mint gyónge lépecskének sárgúló viasza, sárga viaszának fóldón futó filstje.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Band 23/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország VI
- Band
- 23/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1900
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch