Seite - 292 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

292 a reformâtusoké. Ez a vârosnak legrégibb épulete. A templom idôk folytàn a gyakori dûlâsok kôvetkeztében nagyon kivetközött eredeti alakjâbôl. Erede- tileg hârom hajöja volt, melyeknek pilléreit azonban a XVIII. szâzad végén leszedték és az egészet lapos mennyezettel lâtva el, egy hajöba foglaltâk össze mind a h Armât. A tcmplomot 1601-ben Bâsta hajdûi dûltâk föl elöször, utöbb a II. Râkôczy György eilen portyâzô török csapatok. A templom mellett kastély âllott, valamint Ott volt elhelyezve a vâros iskolàja, a „particula", melynek épûlete elôbb a Ferencz-rendi szerzet kolostorâûl szolgâlt. A templomot és az ahhoz ragasztott épûleteket magàba foglalö vârat két bâstya s magas keritô falak védelmezték. A vir belsô terulete igen nagy, hat kataszteri holdnâl többre teijed; hogy sok embert is el lehetett helyezni benne, mutatja az, hogy 1658-ban a II. Râkôczy György eilen beütött törökök a vârat ostrom alà fogvân, csak akkor mintegy hâromezer embert hurczoltak el belôle. Ez épûlettômbôn kivül Maros-Vâsârhelynek legrégibb épûletei is csak a XVIII. szâzadbôl szàrmaznak. Igy a römai katholikusoknak a fotéren lévô kéttornyù temploma, a reformàtusoknak mâsodik, ügy nevezett kis temploma, valamint a minorita-rendi zârda és templom is. E templommal szemközt âll a reformâtusok régi kollégiuma. Mai épûletei legnagyobb részt a XVIII. szâzad mâsodik felében keletkeztek a régibb épûletek helyén. A Râkôczyak àltal folvirâgoztatott iskola II. Râkôczy György halâla utân szomorû sorsra jutott. özvegye, Bâthory Zsöfia, visszatért a katholikus hitre s fiât, I. Râkôczy Ferenczet is magâval vitte. Nem sokâra az itteni iskolâbôl fegyveres erôvel ûzték ki a deâksâgot, melynek egy része Buzinkai Mihâly és Pôsahâzi Jânos, elôbb sârospataki tanârok vezérlete alatt vândoriitra induit, s I. ApafFy Mihâly fejedelem âltal meghivatva, végul Gyula-Fehérvâron telepedett meg az idöközben Nagy-Enyedre ätköltöztetett Bethlen-kollégium helyén és épûletében. 1672-tôl 1716-ig, tehât 44 éven ât munkâlta az intézet e helyen a nemzeti kôzmuvelôdés ûgyét. De 1716-ban a gyulafehérvâri vâr megujitâsa és kibôvitése alkalmâval szûkség lévén az iskola telkére, Steinville generâlis parancsâra ki kellett költöznie s tovâbb vândorolnia. Zsoltârok éneklése, gyâszba vont dob pergése mellett s leforditott gyâszlobogôval vonùlt ki a tanulö ifjûsâg Zilahi Sebes Andrâs és Szathmâri Paksi Mihâly tanârok vezetése alatt elöször a szomszéd Krakkö kôzségbe, a hol nyolcz hönapot töltött, vârva, mig kiküldött követei tâjékozâst szerezhetnek, hogy a tanülö sereg merre irànyozza ûtjât. A felekezeti föhatösäg Maros-Vâsârhelyt jelölte ki megtelepedö helyôkûl, a hol a vândor intézet „sârospatak-gyulafehérvâr-