Seite - 329 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2
Bild der Seite - 329 -
Text der Seite - 329 -
32 9
Udvarhelymegye.
A régi Udvarhclyszék cgyike volt az ôsi hét székely széknek, s a hagyo-
mâny és szokâsjog szerint mindig ugy tekintették, mint anyaszéket, azaz a
székely székek elsejét. Székhelye a mai Udvarhely vâros volt, melynck falai
között tartottâk a székely nemzeti gyûléseket s ôrizték a székely nemzet
pecsétjét. Ha pedig hadba szâllâs esetén annyian jelentek meg e nemzeti
gyuléseken, hogy a vârosban nem fértek volna el, akkor az Udvarhelytôl nem
messze fekvô agyagfalvi rétçxv sereglettek egybe. Udvarhelyszéknek volt két
fiûszéke is : Keresztur- és -¿farafocz-fiûszékek. E hârmas szék teruletéhez a
szomszédos Segesvâr-szék egy par szâsz falujânak odacsatolâsâval alakûlt meg
az 1876-ki megyerendezés alkalmâval a mai Udvarhelymegye, mely éjszakon
Maros-Torda- és Csikmegyével, keleten ismét Csikmegyével, délen Hâromszék-,
Nagy-Küküllo- és Maros-Tordamegyével hatâros. Ha a megye éjszakkeleti
hatâra felé tekint az idegen, azt hihetné, itt az orszâg természetes hatâra.
Egy ei-dôs hegytömeg âll itt ôrt: a Hargita, melynek 822 ezer kat. hold
terjedelmébôl 196 ezer esik Udvarhelymegyére, csupa fenyves-, tôlgy- és
bükkerdö. Menjünk föl a Galusa-tetöre, mely 1798 méter magassâgban
mered az égnek Olâhfalu fölött s fàradsàgunk nem veszett kârba : szemet,
lelket gyönyörködtetö kép târul elénk, Erdélynek legtâvolibb hegyeit hozza el
ide a messzelâtô, s keletre nézve, lâtjuk, hogy nem az orszâg hatârân âllunk.
Alattunk terûl el az Oit völgye, felénk mosolyognak Al- és Felcsik falui s
tovâbb, körös-körul a keleti hatâr-hegyek koszoruja. Ha a megye déli hatâra
felé visz ütunk, ismét egy nagyobb erdôség âllit meg bennünket : a Rika erdô,
hovà a monda szerint Attila pihenni tért nagy hadakozâsai utân, s a hol
feleségét, Rika kirâlynét is eltemették a Rika patak partjân. Ôriâsi mészkô-
sziklât hengerittetett Attila a sirra, hogy felesége holttestét soha senki meg ne
hàborithassa. A monda megmaradt a nép ajkàn, de a hatalmas siremlék eltûnt.
Pâr esztendeje a székely atyafiak szétdaraboltàk s meszet égettek belôle.
A Rika-erdô nem hatâra Udvarhelymegyének, mert azon tûl még a régi
Bardocz-szék kilencz kôzsége van. Ez a Kriza âltal megénekelt szép Erd'ôvidék
egyik fele. Amde a Rika nemcsak arröl nevezetes, hogy egy kirâlyné holttestét
rejtegeti ; hanem nevezetes arröl is, hogy ez az erdô két székely nyelvjârâsnak
a vâlasztô hatâra. Rikân innen (Udvarhely felôl) ô-vel beszélnek, Rikân tûl
kôzép ë-vel; Rikân innen „is" az „is", de mâr Rikân tiil „ës" az „is". („En
M. 42
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Band 23/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország VI
- Band
- 23/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1900
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.97 x 21.95 cm
- Seiten
- 344
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch