Seite - 334 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

334 nem tudnak, de foglalkozásuk oláh neve megmaradt. Pakulár itt a juhász neVe, s a kis bojtáré : mimyator. Szent György napján adják gazduramék a pakulár kezére a juhot s ekkor próbafejést tartanak. Ha a juh legalább annyi tejet ad egy fejésre, a mennyivel egy üres tojáshéj megtelik, a pakulár Szent György napjától Szent Mihály napjáig köteles utána kilencz régi fontnyi sajtot és egy kupa ordát adni. A mi ezen felul sajt osszegyúl, az a pakulár haszna, mihez még némi kenyérbér és sópénz jár fizetésúl. Azok a tíz-tizenót holdas s még kisebb birtokú gazdák, kiknek nines alkalmuk arra, hogy az állattenyésztéssel pótolják a fold jôvedelmét, mindenhez hozzá fognak, a miból pénzt lehet szerezni. A Hargita kôrnyékén lakó kis- gazdák jóformán télen-nyáron útban vannak. Hordják az épúletfát, zsindelyt, komló- és szólókarót, deszkát a megye azon vidékeire, hol kevés a fa, sót a megye határain túlra is, és eserében kukoriczát vagy gabonanemúeket visznek haza. Egy másik vidékén a megyének, a két Homoród felsó részén, meg a Rikán belúl, Vargyas és Felsó-Rákos kozségek határán sok a mészkó, ezt mészszé égetik s úgy hordják szét mindenfelé. Rendszerint egy véka mészért ugyanannyi gabonát kapnak. Meglehetós keresetforrásúl szolgál a Rikán belúl a vasúti talpfának, hordódongának, faszénnek vasúthoz való szállítása is. Báx-merre járunk, mindenütt találkozunk a meszet, deszkát, borvizet s egyebet szállító ernyos szekerekkel. A szekeresség mellett úznek mindenféle házi ipart.Jóformán minden falunak megvan a maga külön házi ipara ósidók óta: itt a fa-, ott a eserépedény, másutt a szalma- meg a vesszó-fonás, a kófaragás, a szita-kôtés, a szövö- székhez való borda-készítés. Némely faluban a tapló-munka kedves foglalkozás. A kendernek, lennek, gyapjúnak fonása. szovése minden faluban rendes dolog s a legszükségesebb ruhák a háztól kerûlnek Ici ; de ezenfelúl némely faluban iparszerúen úzik a lópokróczok, futó-szónyegek, esergék (hosszú szórú nehéz pokróczok) készítését s a házi ipar e termékeit széthordják az ország minden részébe. A mesterségszeruen úzott kézmúipar fó fészke a megye székvárosa: Székely-Udvarhely, s mellette még Székely-Keresztúr érdemel e részben cmlítést. Különösen a nyersbór kikészítése és foldolgozása figyelemre méltó: ezzel a két helyen 3—400 iparos foglalkozik. Az erdélyi fejedelmek korában a timárok és szücsok kiváltságokat élveztek a szabó- és fazekas-czéhek mellett. A gyáriparhoz megvolna egy fó foltétel : a nyersanyag, de ez idószerint fejlódés helyett hanyatlásról beszélhetünk. Többszöri próbálkozás után meg- bukott a fülei vasgyár, elhagyottan, romladozóban áll a bodvaji vashámor, s a