Seite - 337 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

387 és Odvarhcl néven székhelye volt a telegdi esperességnek, melyhez Csik-, Gyergyó-, Kászon-, Maros- és Udvarhelyszék tartozott. S hogy politikai fôhely is volt a Székelyfoldôn, bizonyítják az 1357 óta itt tartott székely nemzeti gyûlések ; 1485-ben lett mezóvárossá, 1557-ben pedig Izabella királyné kivette a szék hatósága alól s királybiró alá helyezvén, onkormányzati joggal ruházta fol. Ebbôl az idóból való pecsétjc is, melynek „Sigillum Oppidi Siculicalis Udvarhely" kôrirâsa 1558 évszámot fog korúl, meg egy tort fogó pánczélos kart, mely egy szivet és medvét szúr át. Az erdélyi fejedelmek mind meg- Székely-Udvarhely. erósitették Udvarhelynek e kiváltságát, sót újabbakkal is szaporították. Egymás után alakúltak meg a különbözö czéhek is: elöször a fazekasoké 1577-ben, azután a szabóké és szûcsôké, a csiszárok és lakatosok, mészárosok, csizmadiák, a kalamárok (kereskedôk), fésûsôk, kómívesek, asztalosok czéhei. Czéhen kivül maradtak a nyereggyártók, kotélverók, kalaposok, könyvkötök, vászon- és gyolcsnyomtatók, borbélyok és órások. Szóval látszik, hogy az ipar sokféle fajtáját úzte a kis város polgársága. Ha Héjjasfalva felól érkezve, a székely vasútnak utolsó állomását, Bika- falvát is elhagyjuk, a jobb kéz felól elmaradó Felsö - Boldogasszonyfalvával átellenben fekvó úgy nevezett Bodzánál, épen a Nagy-Kükülló mellett egy M. 43