Seite - 339 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

33§ ményük. A városban a városí és megyei hivatalokon kivúl vau királyi torvény- szék, pénzügyigazgatóság és egy zászlóalj helyórség is. Számos szakiskolaja, több embcrbaráti és kozmúvelódési cgyesúlete s a megyének itt csoportosúló értelmiségi osztálya a 7076 fónyi lakosságú Udvarhelyt egyikévé teszik leg- múveltebb vidéki városainknak. Ha a várost déli irányban a Kossuth-útczán át elhagyjuk, jobbra a Budvár- hegy marad el kopasz oldalán bámészkodó szikla-üregeivel, balra pedig a Kuvar nevú hegy, s annak tóvében egy kápolna és egy sóskút, melynek kerített medenczében fölfogott vizét tükörfürdöül használja a város kozonsége. Csakhamar Fch'ó-B'oldogasszonyjalvára. érkezünk, hol az út a Nagy-Kükülló volgyéból keletre fordúl s egy patak mellett fölkanyarodik a kénosi tet'óre, melynek folytatása az Olt és a Nagy-Kükülló folyók vízválasztójáúl szolgál. A kénosi tetöröl magunk elótt látjuk a Nagy-Homoród vólgyét, mely éjszakról délre húzódik egészen az Oltig. Két oldalt magas hegyhátak szegélyzik várakhoz hasonló emelkedésekkel. A völgyben több csinos kozség fekszik és sólerakodás nyomai láthatók mindenütt. Ilyenek a sós-kútak és a több helyen látható sókivirágzások. Az "elsó kozség, melyet a kénosi hegytetóról leeresz- kedve, délkeleti irányban elérünk, Hovioród-Szent-Márton. Innen a völgyön folfelé haladva, Abás/alvára érkezünk, honnan déli irányban átmegyünk azon a magaslaton, mely a Nagy-Homoród vizét elválasztja a Kis-Homoródtól. Ezen a vizválasztón tul egy szúk völgyben fekszik Homoród-Almás. Ha innen ismét déli irányban folytatjuk útunkat s megmászszuk az elóttünk emelkedó "ízválasztót, átmegyünk a Vargyas patak volgyébe, melyben Vargyas kozsége fekszik. Itt, Vargyas és Homoród-Almás határában találjuk a Székelyfold egyik legérdekesebb természeti nevezetességét, az almási barlangot, melyet a nép Csudáló-k'dnzk nevez. E néven emlegetik a régi írások is. Hívják K'ólikmk is. Vargyasról indúlva, mind szúkebbre szorúl a völgy; jobbról-balról égnek meredó sziklás hegylánczok húzódnak; itt a jobboldali hegyláncz oldalában feketéllik a barlang szája: a bejárat, melyen belépve hüvös, nedves levegó csap meg bennünket. A falakból, a lecsüngó sziklaoszlopokról meszes vízcseppek húllanak le gyönge koppanással a nagy, rejtelmes csondességben. Ha puskát sütnek el e titok zatos néma üregben, a visszhanggal egyszerre a dencvérek egész raja rebben föl a sötet odúkból, s ijedt czinczogással surrannak át a komor termeken. Sárban, vízben, guanóban térdig süppedve, itt-ott sziklás hegyeken föl s le mászva jutunk egyik teremból a másikba s ha a 800 méternyi hosszú útat megtettük és újra a szabadba lépünk ki, megkönnyebbülten 43*