Seite - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

388 A hétfalusi csángók legérdekesebb régi szokása a boricza-tdncz, mely a Négyfaluból már rég kiveszett s ma csak a Haromfaluban divik. Deczember kôzepén a három falu legényei egy-egy vatáfot (oláh szó, magyarúl = vezér) választanak, a ki megtanítja ôket a táncz bonyodalmas figuráira, s aztán deczember 28-án kórútra indúlnak faluikban, hogy a tánczot jelmezesen clóadják. Oltózékük : fekete báránybor sapka papiros virággal, gyolcs ing sárga fejtóhímzésü gallérral, begombolt flanér (mellény) és durva barna posztó róvid zeke, fehér darócz harosnya (nadrág) csizmába húzva ; a csizmaszár külso oldalán piros posztódarab s azon két sorban párosával 6—8 Zrharang (vôrôsréz csórgó); kezókben doczkából készúlt, egy lábnyi hosszú lapoczka kicsipkézett szélekkel, lapján irás (rovátkolás) vagy festés. A boriczásokat két kuka (néma) kiséri, tréfás legények, a bámészkodó nép mulattatására. Arczukat ócska kalapposztóból készúlt, tarkára festett s kuka/ej nevú álarcz fôdi, a bajúsz helyén disznó-sórte, a szakáll helyén tehénfark ; a gyermekeket szíjkorbácscsal riasztgatják. A kisérethez tartozik még két nyárshordozó, nyárssal és általvet'óvel a természetbeli ajándékok elrakására és 4 muzsikás oláh czigány hegedúvel és kobzâv al. A táncznak négy része van : egy es, kett'ós, hármas és tórok boricza; mindenikben a vatáf vezényszavával jelzett tizenkét figura, melyek voltakép ismétlódések. Igy járják be a falut házról-házra a tiszteletesen kezdve. Este a korcsmában kôzôs vacsorán elfogyasztják a begyült eleséget. Nyolcz órakor oda gyúlnek a falu leányai, s pár órai táncz zárja be a szereplókre nézve ugyancsak fárasztó népmulatságot. Az év legkedvesebb ünnepe a húsvét. Ekkor, ha lehet, még a Romániá- ban tartózkodók is haza jônnek; a felnóttek úrvacsorát vesznek; a leányok irott tojást készítenek; a legszebbeket a bevallott szeretó kapja; ez húsvét reggelén megjelenik az (lnnepet fólkószónteni, és magacsinálta fonókészúléket, azaz zerg'ôs guzsalyt s díszes pereszlent (az orsó nehezéke) visz a leánynak, a ki egész éven át gondoskodott arról, hogy legyen bokrétája a táncznál. A táncz- nak nagy szerepe van minden családi ünnepélynél, néha a guzsalyosban is felváltja a fonást és mesemondást. Eljegyzéskor a legény ezüst jegygyúrút ad a leánynak, s viszonzásúl selyem jegykendót kap tôle, mi után nagy vacsora van a leány házánál. Esketés után a templom elótt tánczol egyet a násznép, aztán rendesen a Rákóczy- indúlóval haza mennek s ott ismét tánczolnak. Majd az udvarra asztalt tesznek ki, e mellé áll a fiatal pár és fogadja az órómszülék, rokonok s az ôsszes vendégek ajándékait. A menyasszonyt most már egy kamarába viszik s ott