Seite - 392 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

392 egyebek mellett ezüsttartalmú ólomércz található. A hegysor közepe kréta, nyugati szegélye trachittufa; a kománai völgyben bazalt kitôrést is találni. A megye terúletén emelkedô Brassai hegység két hatalmas bástyáját, s ezeknek krétakorú konglomerátból való tarka kôrnyezetét a tôrcsvàri mély vôlgy és hágó külön-külön emeli ki. Tornyok, oszlopok, váromladékszerú szeszélyes dúczok új meg új csoportozatokban kerúlnek elé. A hol pedig a fehér juramészkó anyaga van nagyobb tömegekben, ott vízszíntes irányban terjengó fogas gerinczek, sziklafalaknak filggóleges oldalai túnnek szemünkbc. A Királykó mésztômegeinek aljzatát kristályos palák teszik. Mindezen hegységeknek és az egész megyének vizeit az Olt fogadja magába. A megye délkeleti toldalékterúletén a Királykó és a Bucsecs hegy- ségek gazdag forrásait a Tórcsvár s a Barcza pataka gyújtik össze, s a megye határvonalán egyesülve hömpölygetik tovább a Barczaságon át az Oltig. A Persányi hegysor éjszaki végét az Olt mintegy félszigetet folyja korúl ; ennélfogva e hegysor patakjai és csermelyei küllószerúen futnak az Olt felé. A Fogarasi havasok elóhegyeiból s gerinczének izúleteiból eredó hatalmas esésú, tiszta és bó vízü patakok, párvonalas irányú völgyeikböl elötörtetve, s a széles rónát harántúl szeldelve ömlenek éjszak felé a mind hatalmasabban novekvó, duzzadó Olt folyóba, melynek szélessége és árja e megye vizeitól alkalmasint megkétszerezódik. A föld minósége igen változatos. Terméketlen helyek azok a vízmosásos, sziklatormelékes völgyek és szakadékok, melyek a szelidebb Persányi hegy- ségben sem ritkák, továbbá azok a kopasz gerinczek és ormok, melyek a Fogarasi havasok keleti, legmagasabb, legzordonabb vonalán elkezdve a Királykóig majdnem megszakadás nélkill sorakoznak. Áradmányi homokos talajt találunk az Olt kôzelében, a folyónak egykori és mai árterén. A mély és laza termórétegnek altalaja kavics. Fogarastól fôlfelé az Olt mentén vizenyós rétek, nádasok kiszárított terúletein tózeges fekete föld és tózegrétegek nagy foltokban vannak. Magasabb színtájon kötött sárga és fekete agyag, vagy lazább és kavicsos lósz alatt nem mélyen tömött agyag van ; ilyenek a hegyi patakok lerakodásaiból föltelt terúletek. A havasok aljához kozeledóleg mind soványabb, terméketlenebb s nehezebben mívelhetó a föld; azért inkább csak legelónek használják. Legelóket egyre silányabbakat találunk a hegységet borító erdók közt irtott terúleteken, s végúl az erdöövek fölött is, föl a kopár sziklagerinczekig, áfonyacserjéktól áthálózva satnya íufélék s mohák duzzadó szónyegét, melyet havasi virágok tarkítanak. Az erdóségek alsó ôvét lomb-