Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

396 ból van, élénk színú haránt csíkokkal; házi szovés. A leányok körhajat és férfi-kalapot viselnek, mely viseletnek sajátszerú kecsessége van. Majd minden második közsegben esnck országos vásárok, s azok sokkal élénkebbek, látogatottabbak, mint Fogaras város heti vásárai. A vásárokon kiöltözve jár a nép, mintha ünnepélyre menne. Tánczmulatságaikat ünnepi délutánokon csak szép idóben, de mindig a szabadban, nyilt helyen tartják, soha sem csúrben vagy korcsma udvarán. A vallási cselekvényekben nagy buzgósággal vesz részt a nép. Ütfeleken mindúntalan fedólappal ellátott, egy darab fából faragott, folíratos kereszteket látunk, melyeket korrajzuknál és díszítésüknél fogva byzanczi stilú bálványok- nak nézhetne az ember; keresztek jelölik a határszenteló körmenetek szertartás- helyeit, meg a papi földeket is. Az iskolázás újabban nagyon jó rendben van. Népiskola, legalább felekezeti, egyetlen egy kózségben sem hiányzik. Állami iskola van nyolez-tíz kozségben. Az állami uradalom is tart fönn népiskolákat három gazdasági kerúletének székhelyein. A volt határórség kozalapjából tíz kozségben tartanak fönn a határórcsaládok elsóbbségének biztosításával népiskolákat. Fogaras városában közelebb az állam gymnasiumot nyitott. Fogaras földe a XIII. századig nagy részében lakatlan, erdóborította határteríilet lehetett. A havason túlról bolgárok, vlakok (oláhok) és bessenyók látogatták nyájaikkal az egyre nagyobbodó irtványfoldeket. De már akkor is számot tevó helyei voltak Fogarason kivíil Szombathely (ma Szombatfalva) s mellette Boja (ma Vojla). A XIII. század elején a vadonnak mívelés alá vétele végett Imre király megalapítja a czisztercziták kerczi apátságát. II. Endre király új földbirtokokat ád itt az apátságnak és erdóséget ado- mányoz ezen a terúleten a szászoknak is; valószinúleg ennek a következ- ménye, hogy azt a nyugati terúletet, melyet az Oltnak verestoronyi kanyarú- latával a Szurul hegy s az annak aljából eredö Felek pataka fog közre, szászok népesítették be és csatolták földjükhöz. A királyi birtoknak egyre nagyobb terjedelemben mívelt földjein az oláhok megtelepitése különösen a tatáijárás után rendszeresen tortént. Telepítóik: a kenézek, bojárok, vajdák, bizonyos szabadságokat és jövedelmeket nyertek; a telepesek barmaik ötvene- dével adóztak; szolgálatokat teljesítettek, mint várnépek, a megerósített Fogaras részére. Királyaink Nagy Lajostól Mátyásig a várat és jószágait Havasalföld vajdáinak adományozgatták, mint magyar zászlós uradalmat, húbérúl azért, hogy a török eilen helyt álljanak, segélyhadat állítsanak s hogy