Seite - 413 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

413 fordítása és a liíres Catechismul caivinesc. Legnagyobb fontosságú azonban Rákóczynak azon intézkedése, melylyel 1643-ban Simonovics István püspoknek megerósítésekor meghagyja, hogy az egyházban a románon kivúl más nyelv használatát nc túrjc mcg. Bár e románosító tórekvéseket a bukaresti metropolita ellenzi, azok mégis egyre nagyobb tért hódítanak. Az 1675-ben Gyula- Fehérvárott tartott zsinaton maga a papság is szigorúan lép fól azon papok ellen, kik a templomban a szláv nyel- vet használják. A nyelv és irodalom fejlódésére újabb alkalmúl szolgált a Rómával 1700-ban kótótt vallási unió is, külónósen pedig az, hogy 1754-ben o Román havasi faház Topánfalván ¿s korosvolgyi házak. a balázsfalvi román iskolák megnyíltak s az ott tanúlt jelesebb román iljak Rómá- ban a de propaganda fide collegiumban és a bécsi Pázmáneumban képezhették tovább magukat. Ez ifjak tanúlmányaik bevégzésc után ide haza nemcsak vezctó férfiakká lettek, haneni irodalmilag is múkódni kezdettek. Legkiválóbbak voltak kóztók Klein Sámuel, Sinkai Gyorgy és Maior Péter. Külónósen Sinkai fóllépése volt nagy hatású. 1780-ban adta ki Kleinnal együtt Bécsben „Elementa linguae daco-romanae sive valachicae" czímú nyelvtanát; késóbb megirja a románság tórténetét (Crónica románilor), mely múveiben új nyelvészcti, tórténelmi, politikai, társadalmi és egyháztórténelmi tanokat hirdet. Megalapitja a balázsfalvi nyelvészcti és tórténelmi iskolát. E nyelvészcti iskola latinos alapra áll; kiirt a nyelvból minden clkerúlhetó idegen elemet; a tórténelmi iskola a dáciai