Seite - 422 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

422 A leányok hajukat egy vagy két fonatban, hátukon leeresztve, az asszonyok pedig kontyba csavarva és kendóvel bekótve viselik. Foglalkozás. — A románság legkedvesebb foglalkozása a juhpásztorság, melyet külónósen a mokányokmk nevezett havasalji románok folytatnak. Pásztorsággal a férfiak foglalkoznak; a nók fóladata a tej fóldolgozása a pásztorkunyhókban (isztina). Van havasi isztina, fenyúszálakból épített egy szobás pásztorlak, deszka vagy fenyükéreg fódéllel. Van hordozható isztina is. Ellés után (márczius, április hónapok) a bárány 6—8 hétig szopik, azután elválasztják. Június 2-án a juhász megméri, hogy minden egyes juhnak mennyi a tejelése, aztán ahhoz képest adja ki a gazdának turó illetményét. Ez mindig a gazdák jelenlétében tórténik. A juhok szeptember végéig marad- nak a legelón; akkor haza hajtják a nyájat. A Romániával határos juh- tenyésztó mokányság Dobrudzsáig is elhajtja nyáját, és hazájába csak minden 2—3 évben tér vissza. A juhtenyésztés e módja, mióta a legelók ott is eke alá kerúltek, drágább lett és egyúttal ritkább is. Az erdós és havasi vidékeken lakó románság szénégetéssel, szurokfózéssel, de fóleg faedények készítésével foglalkozik s azokkal vándor kereskedést folytat. Az abroncsos mócz messze vidékekre eljár. A szenet zsákokban vagy nyitott szekereken, a szurkot fahéjakból készített edényekben szállítják. A múhelyi iparágak kózúl a román leginkább a szúcs mesterséget kedveli, de ácsok és kómívesek is sokan vannak. Bányavidékeken a bányamunkások legnagyobb része román. Nagyban kereskedni csak marhákkal és lovakkal szeretnek. A lapályon lakó románság fó foglalkozása a fóldmivelés, kisebb mértékben pedig az állattenyésztés; helyenként a mezei gazdaság más ágaival is foglalkoz- nak, bortermó vidékeken szólómíveléssel és gyümólcstermesztéssel is. A román asszony mindenben munkatársa férjének, fó foglalkozása azonban a háztartás és a család tagjainak mindenféle fehérnemúvel való ellátása. Egész télen át kora tavaszig foly a len, kender és gyapjú fonása. Aztán kezdódik a szóvés. Egyszerú szóvószéken szónek minden szükséges fehérnemút, gyapjú szónye- geket, asztalterítóket, katrinczákat, óveket, pokróczokat, átalvetóket, tarisz- nyákat. Házi iparuk általában igen fejlett. A román nó a színeket ízléssel alkalmazza. Az ahhoz való ásványi és nóvényi anyagokból a legszebb sárga, kék, vórós és zóld festékeket állítja eló. A leánygyermekeket korán kézimun- kákra szoktatják, hogy segítsenek anyjuknak. Néphit. — A román hiszi, hogy vannak szellemek, a melyek ót, óvéit és állatjait egészségükben, jóllétükben megronthatják vagy elósegíthetik; azért