Seite - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

432 szarvasfcj. Agancsait külonféle szalagokkal és gyongyfüzérekkel díszítik; füleirc csengöket aggatnak; az álkapcsok zsineggel vannak a nyakhoz erósítve úgy, hogy ha a zsineget megrántják, kelepel s a rajta levó zörgök zörögnek. A turca-tánczoló e szarvasfejet a saját fejérc húzza s úgy tánezol minden cgyes gazda házánál, a miért ajándékot kap. Ujév clóestéjén az eke-, meg a bika- kolindák járják. Húshagyó kedden, különösen a fiatal emberek nagyon sokfélc és gyakran vaskos tréfát üznek. Ekkor szokták kikiáltani a szomszéd hegyról a férjhez nem ment leányok nevét. Erdekes húsvétkor a priscalit. A legénység birósággá alakúl s megbünteti azokat a legénycket, kik a nagy bójtben Icányt csókoltak, vagy bokrétát viseltek. A biró a templom tornáezán egy széken ül. A búnós lcgényt elébe vezetik, foi-ma szerint kihallgatják s ha hibásnak találják, kimondják az ítéletet, a mi rendszcrint pálczaütésekból áll. A bünöst a többiek lcfogják s a büntetést végrehajtják rajta. Pünköstkor a lcgények egy fehér ökröt folczifráznak s azzal házról-házra járnak. Szent Tódor napján a legények örökös pajtásságot kötnek, melyet kereszt-barátságn?\i neveznek. Kcreszteló Szent János napján kákafüból koszorút fonnak s azt a háztetóre dobják. A kinek a koszorúja leesik, az meghal. Szent György-napkor az ablakokba toviságat tesznek a rosz szellemek eilen. Az el'ójeleknek nagy szerepök van a román nép életében. Nagy számúak az állatvilághoz fuzött babonák. A kakuk szólásából gazdagságot, hosszú életct vagy ellenkezót jövendölnek. A verebek elszaporodása éhséget jelent. A holló, ha károgva repül a falu fölött, doghalált jövcndöl. A juhok között fonni, farkasról bcszélni nem jó. A népies novénytan is igen gazdag; alig van fa, virág, melyhcz valamit ne füzött volna a román nép élénk képzeló tehetsége. Leginkább a kuruzshlsnál veszi hasznát a nép ebbeli ismereteinek. Az egyes fákról és virágokról szóló legendák száma igen nagy. A bodzafa elátkozott fa; alatta megpihenni nem tanáesos, mert levelei között ördögök sütkéreznek. A fák királynóje a vadrózsafa. Ennek ágaival diszíti fol ablakait a nép, mert azok távol tartanak minden roszat. A fenyúta Szúz Mária áldott fája. A jegenye elátkozott fa. A rezgó nyárfa leveleinek zizegésével az üldozó elól meneküló Üdvozítót árulta el; ezért az ó átka fogta meg, hogy soha nyugta ne legyen. A hazai románságnak e vázlatos néprajza szembctúnóvé teszi azt a rokon- ságot, mely a román nép szokásai, hitvilága, koltészete, stb. és a balkáni népeké között elvitázhatatlan s a mely egyúttal bizonyítéka is e nép balkáni eredctüségének.