Seite - 440 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

440 nyire ereszkedve le, délkeleti irányba hajlik s a Vöröstoronyi szorosig folyton mélyed. Jobb felöl a Szeben-hegység szelid hajlású gerincze domborodik, mögötte a Csindrelnek élesen tagozott részei emelkednek, bal fclôl a vasút mellett fekvô s 2900 lakosú Kereszténysziget kôzség szôlôhegyei zöldelnek, szemközt pedig a távolban Nagy-Szeben tornyai s azok mögött a Fogarasi havasok égbe nyúló ormai kéklenek, míg elöttünk meglehetös nagy lapály terúl el a tiszta vízú Szeben partjain rétek és búzafoldek buja tenyészetével pompázva. De vértôl is bôven áztatott fold a szebeni lapály. A mit e vidék falvai a török világban szenvedtek, arról nemcsak a „puszta udvaroka-röl fönmaradt foljegyzések tanúskodnak, hanem egész krónikák is. A tatárjárás idejébôl, 1241-bôl, egy erfurti foljegyzés hirdeti, hogy a tatárok Szeben összes lakosságát folkonczolták ; csak száz ember menekúlt meg. Egy másik, nem rég talált krónika meséli, hogyan dúlt 1460-ban az oláhországi vajda, IV. Wlad, „az ördög", Szeben tájékán; a falu lakosait felkonczoltatta s papjukat nyársra húzatta. De már évtizedekkel elóbb is török seregek dúlták itt több izben a falvakat és csak Szeben erôs falai vetettek gátat elórenyomulásuknak. A törökök Szebent „a vörös város"-nak nevezték; IV. Jenó pápa pedig dicsérettel említette fol róla, hogy a kereszténységnek védô bástyája. A szebeni lapály nyugati peremén sok, akkortájt elpusztúlt német falunak csak a neve maradt fonn ; itt-ott oláhok telepedtek le a szászok helyén, kiknek emlékét csak egy-egy evangelikus templom örzi. Szeben falai elött Sellenberk mellett verte meg Mihály oláhországi vajda Báthori Endre bibornokot 1599-ben. 1658 után egy torok-tatár sereg dúlta Erdélyt fosztogatva, rabolva; az Erzsébet-kapu elött Szebenben embervásárt tartottak, a melyen kis gyermekeket egy-egy darab kenyérért vagy egy pint borért adtak el. Legutóbb 1849-ben folyt vér, mikor február 4-én Vizakna mellett Bem vereséget szenvedett és nem sokkal késóbb, márczius 11-én, mikor Bem Nagy-Szeben orosz órségét kiverte s a várost elfoglalta. Ma már a régi sebek behegedtek, s a békességet élvezô térségeken vasúti vonatok robognak Keresztény-Sziget és Kis-Torony 2545 lakosú tekintélyes nagykôzségek mellett Nagy-Szeben pályaházába, vagy onnan vissza. Nagy-Szeben három kerúletból áll: a felsô- vagy belvàrosbôl, mely a voltaképi várost alkotta; a Szeben folyó két partján fekvö alsó városból és a dél felé terjeszkedô két villa-csoportból, a Haller-rétbôl és a Józsefvárosból. Szeben várost valamikor egyrészt kettös (t. i. a templom körul s a felsö város körul húzódó) körfalak, másrészt terjedelmes mocsarak védték. A régi vár-