Seite - 452 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

452 12 24-ben kapott s általuk „aranybullá't-nak nevezett Andreanum diplomában biztosított kiváltságaik és szabadságaik alapján gyorsan fólvirágoztak. Erdély- nek szászoktól lakott vidékeit hajdan Király/oldvíek nevezték, mert a szászok egyenesen a magyar királyok joghatósága alatt állván, századokon át külón politikai és polgári egységet alkottak. A szászok legrégibb müveltségi állapotai. — A legrégibb jelek, melyek a bevándorolt szászok müveltségi állapotáról tanúskodnak, azok a román stilban épített nagy számú templomok, melyekkel az egykori Királyfóldón még ma is lépten-nyomon találkozunk. Ezek az ósrégi templomok azt bizonyítják, hogy a telepesek avatottak voltak az építészetben, külónféle mesterségekben, sót a múiparban is, mely képességeket magukkal kellett hozniok, hogy ilyen épúle- teket emelhessenek. E templomok majdnem mindenikében vannak kelyhek, kannák, ciboriu- mok és egyéb egyházi edények, melyek részben a reformatio elótti idókból származtak és a szebeni, brassai, segesvári és beszterczei ötvösök múhelyeiben készúltek. Ha ezeket a százakra menó templomi edényeket áttekinthetó rendben ósszegyújtve magunk elé képzeljük, egész sora jelenik meg bennök a nagy múbecsú alkotásoknak : fínoman vésett, cizelált, sodrony-zománczos munkák nóvény-, állat- és ember-alakokkal díszítve, hihetetlen nagy változa- tosságban, továbbá egész tömege a profán edényeknek, az ivópoharaknak és kannáknak, a melyek egykor ünnepélyek alkalmával minden elókeló házban ott ragyogtak az asztalon, nemkülónben egész halmaza az arany és ezüst ékszerek- nek, a melyek különösen a díszes nói öltözethez tartoztak. De hol vannak ezrei a kelyheknek, ivópoharaknak, medenczéknek és kannáknak, melyekkel a városok a királyokat és a fejedelmeket ajándékozták meg látogatásaik alkal- mával, vagy pedig a szomszédos vajdákat és tórók basákat igyekeztek jó indúlatra hangolni ? Egészen a XVIII. század végeig, mikor a régi szász viselet a városokban lassanként túnedezni kezdett, az ótvósség talán az ósszes iparágak kózótt leg- jobban virágzott a Királyfóldón. Grytten Márton a XV., Hann Sebestyén és Tym Mihály a XVII. század végén — mind a hárman szebeniek — leg- híresebbek az eddig ismeretes legkitúnóbb mesterek kózótt. Bár némely elókeló polgári házban a nemesebb kófaragás disze is ott van, sót a szobákból a falfestés és a fametszés múvei sem hiányoztak, mégis e múvészetek koruk vallásos szellemének megfelelóen különösebben a templo- mok felé fordúltak. Ezek kózótt igen sokban találunk szárnyas oltárokat olyan