Seite - 505 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

505 Aranyos terûletéhez tartozô kopasz, vizmosâsos hegyek sora kevés érdekest nyûjt. A balparti vidék, hol Alsô-Fehérmegye magyar lakossâga a Iegtômege- sebben talâlhatô, vâltozatosabb : termékeny fensikok s itt-ott erdôs dombok, lankâs oldalak megrakva jômôdû kôzségekkel, melyek pusztân mezôgazdasâggal foglalkoznak, mint Nagylak, Maros-Gezse, ezernél tôbb lakossâggal, s a Maros hatalmas kanyarûlatân alûl Kutyfalva, a megyének ez irânyban szélsô helysége, beljebb a dombvidéken Ozd, a Radâk-féle szép kastélylyal, Magyar- Bûkkôs, Medvés tiszta magyar falvak ; mindenûtt eléggé rendben tartott csinos udvarhàzak s jôl mivelt nagyobb nemesi birtokok. Maros-Ûjvir. Székely-Kocsàrdtôl lefelé gyônyôrû tâjkép târul elénk. A hegyek elôtt terjedô fensiknak a Maros partjâra lépô egyik fokân csinos kastély néz le a vôlgyre; Gâlfi épittette a XVI. szazad végén, késôbb a Mikes és Mikô csalâdok birtâk, most Teleki-birtok. A kastély alatti kanyarulatban terûl el az erdélyi részek egyik legnagyobb és legvirâgzôbb ipartelepe, Maros-Ujvdr, melynek karcsû gyàrkéményei messze ellàtszanak a vôlgyôn. Maros-Ujvâr sôtelepei régdta ismeretesek, de nagyobb mértéku kiaknâ- zâsuk ujabb keletu. Azelétt Deés-Aknàrôl, Székrôl, Kolozsrôl, Tordârdl és Vizaknârôl lâttâk el sôval Erdélyt és Dél-Magyarorszàgot. E két utôbbi sé- bànyàbôl fuvaron szâllitottâk a sôt Alvinczig, késôbb mâr csak Maros-Portusig, M. 64