Seite - 511 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

az itt hadi útvonalúl szolgáló Maros vólgyéból fólebb kóltó- zótt, rejtettebb helyre, a nyugati hegysor elótti dombok kózé, hogy a járó-keló hadak oly ha- mar reá ne találjanak. Magasabban teljes nagyszerú- ségükben tárúl elónkbe a Maros jobb oldalát szegélyezó nyugati havasok hegycsoportja hatalmas tómegével, egymás fólé tornyo- A Károly-kapu. súló s égbe tóró hegykúpjaival, k¡- magasló mészszirt- jeivel. E bérczes vi- lágban minden falu népének megvan a maga idójós hegye, a mely ha „füstól" V a g y „ p i p á z i k " , a A püspokipalota kapuja. szerint rendezi a gazda a maga szénáját. De ha derúlt az ég és a nap sugarai elárasztják a kúpokat is, páratlanúl nagyszerú a látvány. Belátunk a tordai és aranyosi he- gyekig; látjuk a tordai hasadékot, a Kókózét, a Csetátyét, torony- szerú, megmászhatatlan sziklájával; azután a gúlaalakú, kopasz Pilist, melynek 1250 méter magas csú- csáról áttekinthetjilk fél Erdélyt: a Maros vólgyét Maros-Vásárhelyig, A Batthyány-csillagda. Gyula-Fehérvár.