Seite - 527 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

527 Ferdinánd király, midón Izabella királyné 1551 -ben átadta neki Erdélyt, azonnal hozzálátott az erdélyi bányászat szervezéséhez, kimeritó útasításokat adott megbizottjainak ; de a bekóvetkezett nagy fordúlat, Erdélynek ónálló fejedelemségúl való külónválása terveit meghiúsítá. A nemzeti fejedelmek kózúl tóbben nagyobb gondot fordítottak e vidék bányászatára, melynek aranyára, ezüstjére és rezére, valamint tizedére nagyon is rá voltak szorúlva. János király, Fráter Gyôrgy, Bethlen Gábor, a Rákóczyak számos intézkedést tettek a bányászat érdekében ; kiváltságokkal ruházták fol a bányavárosokat, védelmezték a bányászattal foglalkozókat, s a kénesd- bányákat maguk is miveltették. Az erdélyi országgyúléseken az aranybányászat fó helyei : Abrudbánya, Zalatna is rendesen képviselve voltak. S hogy az elsó fejedelmek idószakában nagy és virágzó bányászat volt e vidéken, mutatja az a sok tárna, mely az aranyhegyekben mindenütt található, s melyek mivelési módja arra valí, hogy ekkor már lassanként a lópor használatára kezdtek átmenni a bányászatnál. Adatunk van rá, hogy 1538-ban a bajor fejedelem is míveltetctt e vidéken nehány bányát. A XVI. század utolsó tizedében külonosen sok szabad aranyat találtak az Abrudbánya határán levó bányákban. Egy nagyobb aranydarabot, mely 800 vert aranyat ért, a szeszélyes Báthory Zsigmond Toseana herczegének küldótt ajándékba. Zalatna, Abrud- bánya, Kórósbánya, Brád, Boicza virágzó bányatelepek voltak. Úgy látszik azonban, hogy a fejedelmi idószak vége felé e vidék bányászata gyors hanyat- lásnak indúlt. Erdekes és a bányászat fejlesztésére való komoly tórekvést mutatja az országgyúlés abbeli kijelentése, hogy „ne csak az országban lakos rendek, hanem akármely idegen országból bejóvó, akármely keresztény nemzetból álló rendek praesentium vigore assecuráltatnak mind bátorságos bejovetelek, mind pedig akárhol ez országban új bányáknak nyitására és colálására való szabad- ságok fel'ôl, és hogy sem személyekben, sem javokban arrestatiókkal, sem semmi tórvénytelen dolgokkal meg nem bántatnak". A kénesó bányászata és az azzal való kereskedés azonban fejedelmi jog („fiscale bonum") volt eleitól fogva, és pedig azért, hogy az aranybányászat után járó tizcd biztosabban legyen beszedhetó. Kénesót csak egy hclyen termel- tek egész Erdélyben, a Dumbrava hegyen, Zalatna mellett. Ez a fiskus tulajdona volt. A kénesó az arany kiválasztásához okvetetlenúl szükséges volt. A bányász- nak tehát arany-, ezüstporának amalgamálása végett a kénesót a fejedelem emberétól kellett vásárolnia, s akkor a fejedelem embere tudta, hogy a