Seite - 533 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

533 — úgymond 1764-ben kelt rendeletében, —- szükséges egy bányaigazgatóság. E czélból a zalatnai bányahivatalból bányaigazgatóságot szervez, melynek alárendeli az összes erdélyi arany- és ezüst-bányászatot, melyet nyolcz bánya- vidékre osztott: a zalatnai, nagyági, boiczai, kôrôsbànyai, abrudbánya-veres- pataki s az oláh- és szász-piáni, meg a radnai és toroczkói bányavidékekre. Elrendelte, hogy a kincstár újabb bányákat nyisson a rusinai völgyben és a Vulkojon. Ekkor már megtalálták a nagyági gazdag tellur-ereket. Ezt a vidéket is a zalatnai igazgatóság alá rendelte s meghagyta, hogy különös figyelemmel legyen a csetrási gazdag hegyvonalra és a nagyági Mária Terézia- bányát, melynek irányát eltévesztették, javítsák meg. A boiczai kerúletben élénk bányászat folyt már a boiczai, füzesi, tresztiai és porkurai hegységek- ben, meg a kis Muncselben, s már fónnállott a csertesi kohó. Kórósbánya kórúl nagy mértékben folyt az aranymosás. Verespatakon a Kirniken már megnyitották a kincstári al-tárnát; de Mária Terézia meghagyta, hogy ha a meddó kövön keresztúl tórnének s elérik az ércztartalmú homokkövet: adják át a bányát magánosoknak és kezdjenek a botesi hegyhez. Mig korábban az arany pisetája 2—3 forinton váltatott be, elrendeli, hogy most 5 forinton váltassék be. A bányászokat és aranymosókat sok helyen nemcsak a fóldes- urak, hanem a vármegyék és a szász székek hatóságai is zaklatták. Ezeket Mária Terézia figyelmezteti az 1747-ik évi VI. erdélyi tórvényczikkre, mely szerint a bányahatóságoknál bejegyzett bányászokra és aranymosókra a megyei és széki hatóság nem terjed ki. A zúzó-múveletet is javittatni kivánja. Elrendeli, hogy Topliczán, Zalatnán, Almáson, Vulturon, Bucsumban, Csertes határában állítsanak föl kincstári kóltségen jobban fölszerelt zúzókat s az arany kiválasz- tásánál az erdélyi teknók helyett a magyarországiakat alkalmazzák, mibôl a kincstárnak is haszna lesz, a magánosok is tanúlhatnak. És mindezen intéz- kedései közepette nem feledkezett meg Isten dicsóségéról sem. A zalatnai kohó elsó réztermeléséból harangokat óntetett a zalatnai templom számára s a kórós- bányai templomot is újból építtette romjaiból. E gondoskodás megtermette gyümólcsét. A XVIII. század vége felé már élénk bányászat folyt Czebe, Ruda, Lunkoj, Sztánizsa, Dupapiátra, Piatre- Száke, Fáczebánya, Orményes, Kajanelpatak, Herczegány, Boicza, Tresztia, Füzesd, Nyavalyásfalu, Hondol, Csertes, Nagy-Ág, Offenbánya, Verespatak, Bucsum, Vulkoj, Botes és Sibold határában. Az erdélyi nemes-fémbányák termelésének értéke a század elején még alig volt 12.OOO darab arany évenként. Mária Terézia uralkodásának kezdetén kórúlbelúl 50.000 darab