Seite - 541 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

Az ällam a XIX. szäzad elejen abbahagyta itt a bänyäszatot, mely azöta magänosok kezeben van. Legnevezetesebb az „Els'ö erdtlyi aranybänydszati rdszvtnytdrsasaga vällalata, mely 624 munkässal dolgozik es egy üjabb altärnät nyitott, a melyebb szintek miveles alä vetele czeljaböl. Teljesseg vegett meg kell meg emlitenünk az arany- mosdst, mely hajdan nagyobb teijedelmü volt, ma azonban mindinkäbb veszit fontossägäböl. Az Aranyos es az Ompoly folydk menten mäig is läthatök nagy, sajätsägos halmok es csatornavezetekek az egykori kiterjedt aranymosäs nyomai. Mostak aranyat regebben a Marosböl is, különösen Ott, hol az Aranyos es az Ompoly bele- ömlik, toväbbä az Olt, Sztrigy, Szamos, Szeben, Burcza es a Koros folyök medreböl. Maria Terezia idejeben — a piäni, verespataki es zalatnai arany- mosö kerületekröl nem szölva — Tresztiän, Biszträn es Szent-Mihälyfalvän voltak bevältö hivatalok a mosott arany szämära, melyet Czebe, Körösbänya, Ruszka, Karäcs, Ruda, Kristyor, Valea-Runkuluj, Vites, Neferas, Kispatak, Pojana, Toplicza, Banicza, Herczegany, Sibistie, Csöra, Lupsa, Muska, OfFenbänya, Toroczkö, Alsö- es Felsö-Jära, Peterlaka, Oklos, Kiszkfalva, Ivarfalva, Räkos, Bägyon, Kövend, Meszkö, Keresztes, Szolcsva, Bajon, Egerbegy, Gyeres, Löna, Gerend hatäräban termeltek. Termeszetes, hogy