Seite - 542 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

542 a bányák kôzelében erdóiktól hamar letarolt Érczhegyekról a nagy esôzések sok dûs fôvényt mostak le, mely a vólgyekben lerakodván, jôvedelmezôvé tette az aranymosást. A napibér megdrágulásával hanyatlásnak induit az aranymosás tôbbnyire czigányok által uzôtt mestersége és nem is mosnak most aranyat, csak a Verespátak és az Abrud vizébôl, épen a bányák, illetóleg a zúzók alatt, hova a viz lerak egyes aranyszemeket, meg imitt-amott az Aranyosban az Abrud vize torkolatán alúl. Egészen másnemú aranymosás folyt és foly még, bár kisebb mértékben, a Maros balpartján abban a halomcsoportban, mely. Gyula-Fehérvártól délrc részben AIsó-Fehérmegyében, részben a szomszédos Szebenmegyében Csora, Oláh- és Szász-Pián, Péterfalva, Sebeshely, Rahó és Kelnik kôzségek határán sorakozik. E halmokat diluvialis eredctú kavics- és homokrétegek borítják, melyekben az arany poralakban, lencsenagyságban, néha nagyobb ôsszetômitett golyókban és lemezekben fordúl elô és oly tiszta, hogy 91 °/0 aranyat és csak 9°/0 ezüstót tartalmaz. Ma évenként 4—6 kilogramm aranyat termelnek itt. Említettük, hogy a nemesércz tartalmú kôvet zúzókban vizeróvel tôrik apróra, kénesô segélyével választják ki a szemmel látható és kiválasztható aranyszemeket, az ezen felûl megmaradó és érczekben még mindig dûs érczlisztet pedig a zalatnai arany-ezüst-kohóban olvasztják meg, illetóleg váltják be. A mint az Ompoly szúk vólgyében Zalatna felé kózeledünk, már érezzük a kohók sugár kéményeiból kitódúló fojtó, nehéz kénes szagú füstót. Nagy ipari telep ez ma ott, a hol hajdan a római Ampelum gyarmat feküdt. Volt-e itt korábban is kohó: nem tudjuk. Az elsó határozottabb nyom itt is Mária Terézia korára vezet. 1748-ban nyilt meg az új alkotás és áldást hozólag múkódótt e vidék bányászatára nézve, mert lehetóvé tette, hogy még mindig haszonnal értékesíttessenek oly érczkóvek is, melyeket külónben ez olvasztó nélkül nem lehetett volna értékesíteni. A tudomány és a tapasztalat vívmá- nyaival folyton javították a kohók olvasztó és érczkiválasztó üzemét. Igy Debreczeni Márton, e kiváló magyar bányász és kóltó, a csiga-fúvók elméletének fóltalálója, két új magas-olvasztót épített s azoknál alkalmazta elószór gyakorlatilag az általa fóltalált csiga-fúvókat, melyek segélyével egyenletesebb olvasztást eszkózólhettek. Az 1848-iki pusztitás kóvetkeztében 1850-ben a kohókat újból kellett építeni; de az akkori olvasztási üzem a késóbbi évtizedekben kóltségesnek és nagyon hosszadalmasnak bizonyúlt. Azért 1879-ben egészen új, a vegyészet mai szinvonalán álló olvasztást