Seite - 543 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

543 rendeztek be nagy kôltséggel, s e berendezést 1890-ben ismét tetemesen javították. Az új eljárás abban tér el a régi olvasztási rendszertôl, hogy fólhasználja a vegyészeti tudomány vívmányait s nemcsak olvasztással, hanem vegyi úton is kiválasztja az érczkôbôl a különbözö elemeket. E vidék érczlisztje ugyanis gazdag kénben, vasban, melyeknek eltávolítása az arany és ezüst kiválasztásánál nagy nehézségeket okozott. Most Bode-féle pörkölö pestek segélyével nyerik a ként, abból kénsavat gyártanak, a mire a további kiválasztó eljárásnál van szükség; a kénsav segélyével kiválasztjak a vasat, mely vasgálicz alakjában jut kereskedelmi forgalomba; a fölösleges kénból szénkéneget készítenek, mely a szólomívelésnél nagyon keresett árú ; aztán a már megtisztított pôrk kerûl olvasztó mûvelet alá a szintén újonnan épített tova-lapátoló pörkölö kemenczében s a Pilcz-féle nagy kórolvasztóban. A zalatnai kohómúhely tehát részben vegyészeti gyár is, mely vasgáliczot, kénsavat, ként és szénkéneget termel nagy mennyiségben, s melynek munkás- sága ez irányban, ha nem sajnálnák a befektetéseket, még tetemesen kiter- jeszthetó volna. Az arany kiválasztásának egyes vegyészeti czikkek gyártásával való egyesítése igen szerencsés gondolatnak mondható, mert a kén és vas kiválasztása által megkonnyíti a nemes érczek további kiválasztását s e mellék- termények kereskedelmi értékesítése útján, míg egyfelól szolgál a hazai iparnak, másfelól apasztja az olvasztási kôltségeket is. Fóldmívelési érdekeinknek, illetóleg szólómivelésünknek pedig kiváló jó szolgálatot tesz a kohóval kapcso- latos szénk/neg-gyár, mert mérsékelt áron adja gazdáinknak a szénkéneget s megakadályozza ezen szükséges behozatali czikknél az árak mesterséges felszôktetését. A zalatnai bányakapitányság terúletéhez tartozó ezen bányatelepekben - és kohókban összesen az 1891 — 95-iki évek átlaga szerint 12 métermázsa, 1896-ban 21 métermázsa, 1897-ben 18 métermázsa aranyat termeltek, melynek értéke az 1891 — 95-iki évek átlaga szerint 2,188.000 forint, 1897-ben 3,627.000 forint; tehát az ország összes aranytermelésének ¿066, mint3¡a része az Erdélyi Érczhegységre esik s ennek mintegy fele Alsó-Fehér- megyére jut. Vegyük ehhez az e vidék nemes érczkóvciból termelt egyéb értékeket 1897-ben: ezüst 128.OOO, réz 17,000, ólom 53.OOO, kén 8000, vasgálicz 3000, szénkéneg 78.OOO, kénsav U.OOO forint, összesen 298.000 forint, s ekkor kereken 4 millió forintra lehet tenni a vidék nemes érczbányásza- tának évenkénti nyers jôvedelmét.