Seite - 550 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

550 Szintén sokan foglalkoznak állattenyésztéssel. Hátszegvidék s általában a havasi tájak juhászata és marhatenyésztése virágzónak mondhatd. Ujabb iddben meg kezdették honosítani az algaui és simmenthali szarvasmarha fajtákat is, de a nép szivdsan ragaszkodik az ósi fajtához, habár az már meg- lehetdsen elsatnyúlt. A havasi vidékek szegényebb része fölös számú kecskét tart. Erdekes kûlônlegessége a megyei ldtenyésztésnek a mokány Id, melyból különösen a zsili és retyezáti fajta válik ki szivdsságával, hegymászd ügyes- ségével és kevéssel vald megelégedésével. A gazdag vadállománybdl a medve, zerge, hiúz, szarvas, óz, rdka, vidra és a havasok tetejéig mindenütt honos nyúl említenddk. A kíméletlenúl üzött halászat és a fürészmalmok elteijedése a galdcza-pisztrángot már a Zsil forrás- vidékére szorította s a kóvi-pisztrángot is erdsen pusztitja. A Maros folyd e megyén át folyd része halban eléggé gazdag és benne néhol nemcsak szép harcsákat fognak, hanem olykor kecsegét is, mely a Tiszából vándorol föl. A megye álld vizein és nádasaiban tômérdek vizi-szárnyas fordúl meg. így nemcsak a gddények látogatják különösen Piski és Dédács vidékét, hanem gyakran éjszaksarki madarakat is lônek a vadászok. A megye legjövedelmezdbb gazdasági forrása a bányamívelés. Három évtizeddel ez eldtt a Marostdl éjszakra esd vidékeken még csak az aranybányá- szatot és Vajda-Hunyad kôrnyékén a vastermelést úzték. A Zsil mellékének kdszéntelepei 1869-ig, ha nem is egészen ismeretlenúl, de jdformán folhaszná- latlanúl hevertek. A piski—petrozsényi vasút megnyiltával azonban e vidék szénbányászata egyszerre nagyon follendúlt. Az ezer évesnél régibb múltú aranybányászatrdl e mü „ Aranvbányászat " czimü fejezete részletesebben meg- emlékezett. A vasbányászat is a Ruszka-Pojána keleti lejtöin szintén nagyon régi eredetú, de csak legutdbb vett nagyobb lendúletet. A legrégibb, tôrténelmi kor elôtti iddk maradványainak tanúságtétele szerint a megye nagy része már az ós idôkben lakott volt. A dák korszakban a megye terûlete fd része volt Dáciának. A mai Vdrhely ( Gredistye) ne vu kôzség helyén feküdt a dák birodalom fdvárosa, Sarmizegethusa. Ugyancsak Sarmizegethusa helyén épitette Trajanus császár a római provinciává lett Dacia új székvárosát, Ulpia Trajdndt. Az utolsó daciai és rdmai föliratok is e megye terúletén maradtak fönn 260-ból annale jeléûl, hogy a rómaiak itt vívták végsô harezaikat a mai erdélyi részek terúletén a gótokkal, kik 265 korúl Daciát elárasztva, kiméletlenül szétromboltak minden rdmai építményt.