Seite - 566 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

566 tart. Alig hagyjuk el a krivádiai állomást, balra egy épen maradt római ôrtornyot pillantunk meg, melynek fôladata hajdan a Petrozsény elótt levó Boli-várx6\ (Csetatye-Boli) a Vulkán hágóra menó út védelmezése volt. Az órtorony alatt tátongó sziklaszakadék, a szeszélyes sziklaalakzatok s a vasútépítés nagyszabású múvei bilincselik le tekintetünket. Nyolcz alagúton megy át s háromszor kígyódzik el egymás fôlôtt a vaspálya, míg a banyiczai állomásra ér. Innen az út folyvást lefelé lejt Petrozsényig. Hatalmas sziklák verik vissza a vonat dilbórgését. Egyszerre ósszeszorúl elóttünk a tájék s vonatunk eltúnik a Csetatye-Boli alagútjában. Kijóvet balra egy sziklaszoros alatt látszik a Csetatye-Boli barlang nyílása. A barlangból kiômlô patak a vasúti hid alatt a Banyicza patakába zuhog alá. A Boli név e barlangra a jobb parton levó süvegalakú hegyról ragadt. Négyszôgû kóvekból épúlt római órtorony állott e nehezen megkózelíthetó hegy tetején. Az alagút építésekor iszéthordott órtorony a krivádiaival egy rendeltetésú volt. E ponton léptünk be a Magyar-Zsil vôlgyén a Zsil folyó medenczéjébe, melynek nyugati hosszabb, átlag 600 méter magas szárnyát a Román-Zsil vôlgye alkotja. A két Zsil IszkronyràX való egyesúlése után délre fordúl s a határhegységet áttóró Szurduk szoroson át Romániába foly. A piski—petrozsényi vasút megnyitása elótt a Zsil medenczéjét csak havasi pásztorok lakták. A havasi rétek alján ez idóben szçgényes faviskók s várszerúen bekerített marha-aklok voltak egymástól órányi távolságban elszórva. Az 1869-ben megnyílt vasút s a nyomában gyorsan fóllendúlt szénbányászat azonban gyorsan megváltoztatta az egész vidék arczúlatát. A régi lakosságot ma már sokfelól ósszegyúlt idegen, de magyarosodó munkás elem kezdi lassan- ként kiszorítani a 47 kilométernyi hosszúságú széntelepek mellól. Ez idó óta a kezdetben csak vasúti állomásúl kiszemelt Petrozsény kózelében Deák-bánya és fóntebb Petrillánál a Lónyay-telep egész városokká fejlódtek. A salgó-tarjáni társúlat a kibérelt kincstári és a brassai bányatársúlattól megvásárolt bánya- telepen a Dilsa- és Anyinyosza-vólgy bányáival nagy forgalmat teremtett Petrozsényben. Virágzó népiskolák és egy államilag segélyezett kózségi algym- nasium mellett folyvást erósbódó tisztviselói kar és értelmiség terjeszti e félreesó vidéken a múvelódést. Keletre a Páring hegységig ipar-vasút halad s nyugatról sodronypálya szállítja a nagy mennyiségben található jó minóségú szenet, mivel 730 méter mélységig 21 mívelhetó szénréteg várja még a fóltárást. A vasútat nem régiben Petrozsény végállomástól a Román-Zsil vólgyébe is tovább építették Lupényig. E vonalon Zsil- Vulkánynb\. és Lupénynél újabb