Seite - 576 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

576 Hej, mre vogyi dukhegyi Licsarel e brigogyi: Kamaben hin sukaresz, Szuno hin te na lacsesz! 3. Oh, na czinger lulugya! Szo tuke phenen, suna: „Dzsivav csak andró nyilaj, Niko tatyarel nikaj, Szom ajszo romani csaj I" 4. Na kher hin pal bis bersa, Me jevende silavav; Hej, truzsal o tato bov Lacsesz besel barvalo. Orde-arde dzsivav, besav, Szár e csore czigne musa; Kana meriben avel, Varekaj man arakel. 5. Pal vreme sukaresz Hin ruka szelenesz; Ászel o csiriklo. Szo leszke charmato, Szo leszke malori, Kaj dzsial panori, Szo leszke e ruka? Hin leszke maj dukha, Pal csoriben csoro, Hin joj biamallo. 6. Hin mre szerka szapane; Devla mar adaleszke, Devla mar leszke vogyi, Ko man anel brigogyi! Paslyolasz pal mre mujsza, O beng leszke del pada, Tatesz th' aven e pera, Paslyon leszke chucsergya! 7. Na rova, mre guie daj, The paslol temesz tre csaj: Devla lime phiravel, Upre cserosz isbinel. Hej, de árva lelkemet Gyfttri az emlékezet: A szerelem nagyon szép, De álomnál nem egyéb. 3. A virágot ne tépd le, Halld, mint rebeg beszédje: „Eletem egy nyár csupán, Dér és fagy megvesz korán, Vagyok, mint te, czigány lány." 4. Húsz év óta nines házam, Hideg a tél, be fázom; Meleg kemencze kórül Csak a gazdag ember til. Elek, mint a kis egerek, Itt nyaralok, ott telelek; Eltem végén a halál Valahol csak rám talál. 5. Tavasz napján majd Kopasz fa kihajt; Arva madár hallgat. Mi neki a harmat, Mi neki a liget, Hol a patak siet, Mi a virúló fa? Nem bánja, mióta Meghalt dalos párja, Árvaságban árva. 6. Kónytól ázik az én kendóm; Verje meg az én teremtóm, Verje meg a lelkét annak, Ki az oka bánatomnak! Ki a karjaimba vágyott, Órdóg vessen annak ágyat, Tüzes legyen bore, bele, Kígyó, béka háljon vele! 7. Anyám, értem ne járj sirva, Ha messzi fald temet sírba: Az egész fSld az Istené, S egy menny borúl minden fOlé.