Seite - 598 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

598 bányák vannak, melyek clóbb a „Brassói bánya- és kohó-részvénytársúlat" tulajdonában voltak, most pedig a „Salgótarjáni részvénytársaság" birtokaihoz tartoznak. Ezek kozúl említendók a Stefánia-bánya és azok a tárnák, melyek éjszaknyugatra a Verfu Koru, a Vérfu Bresinári és a Vêrfu lui Stan kôrnyékén állandó mívelés alatt vannak. Lunkányt elhagyva, egy lassan emelkedó hegyi úton nem sokára a Teu urs nevú hegynyeregre érünk, mely az útvonal legmagasabb pontja s a melyról elragadó kilátás nyílik minden irányban. Szép fenyvesektól szegélyezett úton érünk be a Ruszka-völgybe, melynek két nagyobb helysége van : Ruszkicza és a tole délre fekvó Ruszkabánya. E két kôzséget úgy tekinthetjük, mint a Ruszka hegységbeli vasbányászat székhelyeit. Ruszkicza a Ruszkicza patak egyik legszebb szurdokában fekszik, mely oly keskeny, hogy a vashámor épuleteit alig tudják benne elhelyezni. A mintegy 700 lakosú kis helység fó terén vannak a bányahivatalok, a kohó és a vasóntómúhely. A vasbányák a helységtól éjszakra és éjszakkeletre a Ruszka hegy lejtóin nyílnak s hosszaságuk a csapás irányában másfél kilométer, mélységük pedig 300 méter. A gyár- telepek közul fóleg a kohó és az óntómuhely érdemelnek megtekintést. Mind- kettó vízeróre van berendezve, de vízhiány esetén gózgéppel is hajthatók. Az olvasztók csupán faszénnel dolgoznak. Ruszkabánya a Lózna és a Ruszkicza hosszúkásan keskenyúló völgyeinek egyesúlésénél fekszik s messzire elnyúlik a Ruszka folyó két partján. Egészben véve csinos városka, mintegy harmadfél ezer lakossal. Ruszkabányán vashámorok és szer-kohók vannak, melyeket vízeró hajt. ôsszesen 18, részint felúl, részint alúl csapó, 120 lóerejú hajtó- kerék szolgáltatja a mozgató erót. A társúlat harmadik telepe Nándorhegy, mely Ruszkabányától nyugatra, már a Bisztra vôlgyében van. E három gyár- telep szintén a salgó-tarjáni részvénytársaság tulajdona. Ha Ruszkabányától éjszaknyugatra a Lózna patak gyönyöru vôlgyében teszünk kirándúlást, a Pojána-Ruszka hegység gerinczén áthaladva, a Nadrág- völgybe ereszkedünk alá, mely a hegységnek kétségkivúl egyik legkiesebb és legérdekesebb mélyedése, melyet nyaranként a tájképi szépségekben gyönyör- ködni szeretôk egyre nagyobb számban szoktak fölkeresni. Tulajdonképen három-négy völgyböl all, melyek a nadrági völgynek nevezett fó völgy korúl csoportosúlnak. Ott, hol a Kornyét nevú mellékvôlgy beletorkollik a fó völgybe, fekszik az egykori kezdetleges gyártelepból fejlödött Nadrág kôzség. A völgyet hasító patak partján van az emeletes fó épúletból s a két oldalt hozzá csatla- kozó, 20—20 ablakos földszinti szárnyépúlelból álló bányaigazgatósági épúlet-