Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

6 partjain élő horvát nép változatos sorsának képei ; s ez több puszta emléke- zésnél; fájó érzése annak, hogy e hullámokat, századokon át vérökkel festették az ősök, a kik kemény tusákat küzdve a vitéz törökkel, rendületlen hű őrállók voltak a művelődésnek e határfolyója mellett. Az ország éjszaki határán haladó Dráva egész útja hoszszában nem változtatja természetét. Sebes folyása, gyakori áradása, a mikor tömérdek fatörzset ragad magával, majd viszont csekély vízállásig való leapadása miatt nem enged módot a hajózásra, a mi többszöri költséges kísérlet után sem tud igazán kifejlődni. Nagy fontosságú volt a Dráva a török hadjáratok idején némely hadműveletek szempontjából, kivált Eszéknél, melynek várát már a rómaiak alapították a Duna jobbparti síkságra vivő ezen legnevezetesebb átkelő helyen. Partvidéke kezdetben nem valami változatos és szép. Csak Eszéknél kezd a Száváéhoz hasonlóvá lenni; nagy kiterjedésű mocsarakat alkot, de egyszersmind termékeny, jó szántóföldet is. E két folyó közén van elsőben is a Zagorje nevű kies dombvidék, Horvátország büszkesége. Minden egyesül itt, a mi egy vidéket kellemessé tehet : szálas erdők, szép folyók, gyógyító erejű források, kövér rétek, ter- mékeny szántóföldek, kitűnő szőlőhegyek, takaros faluk és szép úrilakok. Hegylánczai nem nagyszerűek, de elég magasak, hogy szép kilátásokat nyújtsanak a dombos vidékre ; a völgyek talaja nem nagyon termékeny, de eléggé jó, hogy a munkát megjutalmazza; a lakosság nem gazdag, de mentve van a nyomasztó szükségtől ; szóval ez a kiegyenlítődő ellentétek hazája. Horvátország első igazi katlanszerű vidékétől, a Zagorjétől, alacsony dombsor vonúl egészen Pozsegamegye határáig, mely ott jókora magasságig emelkedik s a szép vidéket párkányszerűleg zárja körűi. A pozsegai völgyet, mint lakói büszkén emlegetik, valamikor „arany völgyu-nek nevezték, és ezt a nevet valóban még ma is megérdemli. Vidám lakossága a Dráva síkja és a Száva mélyföldje között a világtól nehezen járható hegyek által elrekesztve, majdnem teljes elzárkózottságban élt. E miatt igen maradivá lett, szűk látó- körhöz szokott, szóval oly takarékos és'önelégült életre szorítkozott, hogy Pozsegának és az egész völgynek ez a benső családiassága valósággal köz- mondásossá lett. Mostanában gyorsan megváltozik minden, mióta a vasút e csöndes völgyet is összekötötte a világgal. A pozsegai hegylánczon túl kelet felé ismét bemélyed a terület és csak egészen a Duna mellett emelkedik ismét. Az ország hegyrajzi gerincze itten félrecsúszott s a közepe helyett a legszélén halad. Mintha a természet a