Seite - 13 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

13 Szülőföldjét a likai több hónapra el-elhagyja, hogy Horvát-Szlavonország erdeiben favágással keresse meg a maga és családja kenyerét, s aztán vissza- térve zordon hegyei közé, szívesen élvezi a jobb napokat, míg a keresményé- ben tart. Likában és Szlavóniában sok szerb lakik, a kik külsejükre is nagyon hasonlók a horvátokhoz s velük ugyanegy nyelvet beszélnek, ugyanazokban a népmondákban gyönyörködnek s ugyanazon hősregéken lelkesülnek. Mint- Tengerparti táj. (Buccari, Bakar). hogy a népességnek, kivált a likainak, majdnem fele írástudatlan : még a Cyrill betűk használata sem igen szolgálhat a szerb és a horvát közötti megkülön- böztető jelűi, s ilyennek csak a vallás vehető. Nem is annyira a hitágazati finomságok, mint inkább a közös nyelv mellett is az választja el őket egy- mástól, hogy évszázadok óta két különböző műveltségi körbe, az egyik a nyugati katholikusnak, a másik a görög keletinek a körébe tartoznak. A szerbek általában erélyesebbek, szívósabbak, összetartóbbak, mint a horvátok, s nemzeti mivoltukhoz is hívebben ragaszkodnak. A népköltés, népzene és háziipar számos kincse sokkal épebben maradt meg a szerbeknél,