Seite - 20 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

20 Ez a tipus, melyet a zágrábi múzeumban 9 példány képvisel, sajátos helyi alak, és végső lánczszeme annak a fejlődési menetnek, a melyen az általános ősforma idők folytán helyi alakítássá formálódott át. A prozori korong-fibula azonban még azért is érdekes, hogy bár szárma- zása helyén további változásokon nem ment át, dél felé és pedig Boszniában még tovább is fejlődött. Bosznia több helyén, de főképen a glasinaci temetkező területen a korong-fibulát már egy darabból öntve találjuk. A régibb példányok még prozori mintájukhoz hasonlítanak, de már fokozatosan elmosódik annak tudata, hogy az alapgondolat a tekercs-korong volt, és a fibulák fölszinét csomókkal, széleit pedig lemezszerű toldásokkal díszítik. Ezek a glasinaci korong-fibulák, tekintve, hogy Glasinacon hiányzanak az ősformából való átmenetet jelző fibula-alakok, azt bizonyítják, hogy az illyr belföldre valamely éjszaknyugati művelődési gócz volt hatással. Mivel azonban a glasinaci tárgyak általában a hallstatti, vagy helyesebben a korai vas-korba tartoznak, ebből azt kell következtetnünk, hogy a leleteknek az a sorozata, mely a prozori korong- fibulákkal együtt került elő, föltétlenül a hallstatti korszakból való. Különféle egyéb bronz ékszereken kivűl ebbe a korszakba tartoznak még azok a vitali sírmezőt különösen jellemző, félgömbszerű bádogsüvegek is, a melyeket változatosan csoportosított apró, trébelt bütyök-gombocskák díszí- tenek, s a melyek alsó szélein sűrűen fölaggatott bronz fityegők is vannak. Ezen régibb korszak bronz-kovácsainak művészi tehetségét főképen egyes vert díszítésű bronzbádogokról ítélhetjük meg. Láthatunk ezeken teljesen etruszk művészeti stílusban kivert pajzsos és sisakos harezosokat, paripákon nyargaló lovas alakokat, továbbá az egyik bádogon olyan ábrázolást, a mely, mint őskori istentiszteleti kép, megbecsülhetetlen értékű. Ezen a lapon az előtérben két, csónakjuk orrában álló, dárdával és pajzszsal fölfegyverzett harezos ront egymásra; fölöttük s magasan az egész környezet fölött szárnyas fej képében emelkedik az istentiszteleti alak, a nap- isten, a ki lefelé számos sugarat bocsát és a harezosokra világosságot áraszt. » Ezt az alakot olyan alakítás koronázza meg, a mely több tekintetben hasonlít az egyptomi napkoronghoz, s melynek legközelebbi hasonlatosságait ó-etruszk domború faragásokon találhatjuk föl. A tengert az előtérben halalakok, az eget pedig két, az istenképnek mindkét oldalára helyezett csillag és madarak példázzák. E domború képnek a párja egészen hasonló volt, csakhogy az előtérben a két sisakos, pajzsos harezos földön áll, az ábrázolásnak felső része pedig elveszett.