Seite - 23 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

23 kizsákmányolásáról nincsenek közelebbi adatok. E hadakozás végczélja alkal- masint csak az volt, hogy egy nagyravágyó rómait diadalmenethez juttasson. E hadjárat óta a Rómához való viszony csaknem egy századon át való- színűleg békés volt és csak a Kr. u. 35. évben kezdett Octavianus a japodok ellen háborút, mely őket önállóságuktól megfosztotta. Octavianus legyőzte a monetinokat és az avendeatokat, a tengerparttól befelé Arupiumig nyomúlt és azt bevette. Arupiumot Otoíac környékén a vitali temetkező hely közelében gyanítják, s talán joggal, mert ez a temető egyedül is igazolja azt a föltevést, hogy ott nagyobb helység lehetett. Római bronzok. Augustus, miután a legyőzött japodok országát Dalmáczia tartományába és a scardonai conventbe kebelezte, kelet felé vonúlt. Ezt inkább azzal a szándékkal tette, hogy katonái a gyakorlatból ki ne jöjjenek és hogy őket idegen népek költségén lássa el ; ezért kezdette a pannóniai háborút, melyet ugyan nem fejezhetett be, de a legfontosabb működési alapot mégis meg- szerezte hozzá. Ez Segestika városa volt (ma Sziszek), a melyet majd pannon, majd skordisk városnak tartottak, s mely a japodokat a pannonoktól elválasztó határ közelében feküdt. A város Octavianus ostromával bátran szembeszállt, a miben nagy segítségére volt a Kulpa és a Száva által körűi folyt földnyelven való kedvező fekvése is. A megszállásnál a rómaiak hajókat is használtak,