Seite - 24 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

24 a melyeket a Száváról, sőt dunai szövetségeseiktől kellett volt szerezniök. -A szorongatott városnak egy csapat pannon harezos sietett segítségére. Octavianus eléjök vonult és visszaverte őket. Mikor a segestikaiak ekként a külső fölszabadítás reményét meghiúsítva látták, megadták magukat. Példájokat követhették a folyamköz egyes gyengébb törzsei is. Octavianus, jóllehet dicsekedett vele, nem jutott Segestikán túlra, hanem dél felé vonúlt, hogy a római hatalommal 16 év óta daezoló dalmatákat leigázza. Segestikában állandó őrségül 25 cohorsot hagyott, hogy e helyet esetleges támadások ellenében biztosítsa. A dalmaták fölkelése idején, a melyhez sok pannon törzs is csatlakozott, ott telelt át Tiberius és a város védő műveit csatornával erősíttette meg, mely a Kulpát (Colapis) a Szávával összekötötte úgy, hogy a várost szigetszerűen minden oldalról víz folyta körűi. A rómaiak, kik a fölkelés elnyomása után ott maradtak, többnyire katonák voltak ugyan, de bizonyára nem hiányoztak közöttük a római nyerészkedők és kereskedők sem, a kik a seregeket mindenfelé követték, hogy az újonnan elfoglalt országokat kereskedelmileg kizsákmányolhassák. Magának a vidéknek, mely Siscia előtt végtelen síksággá terűi szét, később is gonosz híre volt : azt mondták, hogy barátságtalan, hideg, zord, köves, terméketlen; hogy az őserdőn át sem út, sem ösvény nincs, és hogy a gyér népesség társadalmilag annyira hátra van, hogy állami, vagy községi szervezetnek nyoma sincs köztük. A batonok elleni háborúban makacsságuknak is jelét adták. A Dráva és Száva közti úgy nevezett folyamközben a japodokon kivűl még colapiakról, skordis- kokról, jassiakról, amantinokról és breukokról történik említés. Mikor a rómaiak egész Pannoniának uraivá lettek, a mai Horvátország és* Szlavónia közigazgatásilag szétdaraboltatok. A japodok országa Dalmáczia tartományának liburni részévé lett, Horvátország éjszakkeleti része mintegy a Vrbas torkolatáig Felső-Pannónia, a szlavóniai részek és Sirmium pedig Alsó-Pannonia tartományhoz csatoltattak. Az ország különösen akkor lendűlt föl, mikor Probus, a nagy császár, a mons Almus hegységen, a mai Fruska gorán, a szőlőmívelést meghonosította s így késő nemzedékeknek is jóltevőjévé lett. Az egész országon szétágazott s jórészt már az első században befejezett úthálózatnak legfontosabb vonala Sisciát Mursával (Eszék) Teutoburgiummal (Dalja), Sirmiummal (Mitrovica), Singidunummal (Belgrád), egy másik út Sisciát Neviodunummal kötötte össze, s ennek Aqua Viva (Varasd) felé kiágazása