Seite - 27 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

27 A nemzeti uralkodók és az Árpádok kora.* Constantin Porphyrogeneta, a bíborban született byzanczi császár, a horvátok bevándorlásának történetét ekképen beszéli el: „A horvátok pedig akkoron Bagibareán túl laktak, a hol most a belo- chrobatok. Egy törzs, Clucas és Lobelus, Cosenzes és Muchlo, a Chrobatus testvérek, meg két nővér, Tuga és Buga, népeikkel elváltak tőlük és Dalmá- cziába vonúltak, a hol az avarokat találták; évekig tartó harcz után győztek a chrobatok és az avarok egyik részét kiölték, a másikat pedig meghódol- tatták. És azóta horvátok birták ezen országot, és még most is vannak Horvát- országban avar maradékok, a kiket avaroknak ismernek el... A Dalmácziába költözött chrobatok egy része különvált s megszállta Illyricumot és Pannoniát. Ezeknek is volt fő zsupánjuk, a ki barátságból követségeket küldözött a chrobatok fő fejedelméhez." Spalatói Tamás főesperes (-J- 1268), ki a salonai érsekség történetét részben régibb kútfők alapján írta meg, ezeket mondja: „Lengyelországnak Lingones nevű vidékéről hét vagy nyolcz nemes törzs jött ideTotilával; s látták, hogy a horvát tartomány alkalmas a megtelepedésre, mert kevés lakosa maradt; elkérték tehát azt vezérüktől s meg is kapták. Ott maradván, elkezdték nyomni a benszülötteket és erőszakkal szolgálatra kényszerítették őket. Horvátország éjszakról Dalmácziával hat áros. bérezés ország." A Lingones név állítólag a magyar „lengyel" szóban maradt fönn, és ez az adat arról az országról, a honnét a horvátok származnak, összhangzik azzal a más úton kiderített tény nyel, mely szerint Nagy-Horvátország a kievi Oroszországgal volt határos. A szerbekről és lakóhelyükről írja Constantin : „Ezek a meg nem keresztelkedett és fehéreknek is nevezett szerbektől szár- maznak. Midőn az ezek fölötti uralkodás két testvérre szállott : egyikök a nép felével Heraklius keletrómai császárhoz menekült, a ki Thessalonikában adott nekik lakóhelyet. Egy idő múlva vissza akartak térni ősi hazájukba, a mit a császár meg is engedett. De átkelvén a Dunán, meggondolták a dolgot és más lakóhelyet kértek, melyet a császár az avarok elhagyott területein jelölt ki * Dalmácziának Horvátországhoz és Szlavóniához való, e kötetben említett viszonyát illetőleg megjegyezzük, hogy Dalmáczia a tényleges államjog szerint a birodalmi tanácsban képviselt királyságok egyikének tartatik, de az 1868: 30. t.-cz. 65. §-a szerint, mint a horvát, sziavon és dalmát királyság kiegészítő része, virtualiter a magyar korona országa. Ezért e viszonyokat e munkának úgy osztrák, mint magyar részében tárgyalni kellett. 4*