Seite - 28 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

28 nekik, a melyet immár Serbliának és Paganiának, a Zachlumok és Canaliták országának is neveznek." E helyek meghatározásában a horvát és a szerb történetírók nem értenek egyet. Amazok tagadják, hogy itt tengermelléki területről is volna szó, emezek meg állítják. A frank kútfők még későbben is határozatlanúl nyilatkoznak erről. Einhard évkönyveiben ez van : „mondják", hogy a sorabok Dalmáczia nagy részét lakják. A későbbi írók meg, még a XII. századbeliek is, a kérdést inkább összebonyolítják, mint megvilágítják. A horvátok megkeresztelkedéséről sem maradtak megbízható adatok megtelepedésük első idejéből. Ugy látszik, 640 körűi még gonosz pogányok voltak, mert a dalmát származású IV. János pápa sok pénzt küld foglyaik kiváltására s fő gondja az, hogy Venantius, Anastasius, Maurus és sok más keresztény vértanú ereklyéit biztonságba helyezze előlük; de, úgy látszik, akkor senki sem tette ki magát vértanúságnak térítési kísérletekkel. Horvátországban is csak az állami hatalom közbelépésével lehetett az egyházat szervezni és Ravennai Jánosnak, a horvátok apostolának, munkája csak akkor lett tartós sikerűvé, a mikor Pogonatus Constant in császár (679 körűi) védelmébe fogadta. Erre a római szék is közbe lépett, de a byzanczi udvar és a római curia békés együttműködése végűi is ellenségeskedésre vezetett. Tamás főesperes szól erről az egyházi szervezetről, mely 640-től 679-ig egyelőre a régi püspökségek visszaállítására szorítkozott. A régi salonai érsekség újjáébredt a spalatói érseki székben s régi jogai alapján ismét alája került a visszaállított delmiumi és sisciai püspökség. Szlavónia fejedelmei (duces Sclavoniae) nagy tiszteletben részesítették és dúsan javadalmazták a spalatói székesegyházat, melyben Szent Pál tanítványának, Szent Domniusnak, az ereklyéit őrizték. Ebből azt következtetik némelyek, hogy a Száva és a Dráva közti terűlet politikailag is a dalmát Horvátországhoz tartozott. A 872 körűi fölújított szerémi-pannoniai püspökség akkor, Szent Methód idejében, minden esetre önálló volt. Alsó-Pannoniának avarok és szlávok, valamint horvátok és szerbek lakta részei tulajdonképen csak akkor léptek be a világtörténelembe, mikor a frank birodalommal jutottak érintkezésbe. Az avar-frank háborúban, mely 791-ben kezdődött és az avarok megsemmisítésével végződött, közben két századon át